United States or Jersey ? Vote for the TOP Country of the Week !


Semmi! viszonzá majdnem szomoruan a leányka. Egyáltalában azt hiszem, ő nem sokat törődik velem. Én az ellenkezőről vagyok meggyőződve, mondá hévvel a grófné, mint a ki nem akar egy kedvencz eszméjétől megválni. Jakab nem az az ember, ki valakivel játékot üzzön s föltett szándékát halogassa. Nem tartozik a kaczér férfiak közé és ő soha sem mutatott mást irántam, mint tiszteletet és barátságot.

Már tanulhattatok volna annyit, hogy az első az ember. Mentsétek meg először az itthont, azután menjetek a szomszédba söpörni. Ez csak világos... Ugyan kérem. Az egyik bölcs odavágott a másiknak a szemével s azután meg az okvetetlenkedő urra és súgva mondta: Bolond, ugy-e bolond? A másik szomoruan felelt. Az, tisztára az, most már egészen vége.

Nyugtalansága, ijedezése, melyet megérkezésekor mutatott, ismét erőt vett rajta s napról-napra növekedett és aggasztóbbá vált. Végre nem birt többé magával s mintegy tíz nappal a temetés után azzal lépett atyja elé, hogy pénzre, még pedig meglehetős sok pénzre van szüksége. Nincs, felelt Atlasz úr bágyadtan, szomorúan. De nekem okvetetlenül szükségem van , felelt Manó kínos zavarral.

Igen, a Haller-lányok! felelt szomoruan a yorkshirei művész. Most már pláne párosával kapjuk a primadonnákat! Hová sülyedtünk! Shakspere korában ... Azt mondják, nagyon érdekes kis jószágok, rögtönözte Vidovics. Persze, az operette!... Az operette még hagyján, sóhajtott Kékessy úr, de most már az operát is a nyakunkra hozzák! Kinek kell itt az opera, ha szabad kérdenem?

Nem haragszik rám, grófnő, hogy sorsom elmondásával s érzelmeimmel untattam? kérdé szomoruan Dózia. Ellenkezőleg! Köszönöm bizalmát, s majd máskor folytatjuk e tárgyat, de mára elég! Nemde, maga is fáradt és álmos?

Lentulus ijedten kitekintget, Titus szomoruan Lesbiát nézi. LESBIA: Végre, végre itt van a pillanat! LESBIA: Most kezdődik számomra csak az élet! LENTULUS: Menjünk innen, Lesbia! Pillanat, És a tető lángolva ránk szakad! Nem magamért, érted félek csupán... TITUS: Csodás álmok rejtelmes álmodója Fehér lelked... Lesbia, értelek!

És én boldog leszek, ha Jakabot boldognak tudom. Nem csalod meg magadat, Veronika? kérdé leverten, szomorúan Esztheyné, ki természetellenesnek találta leánya arczán és hangjában a nagy lelkesültséget, melylyel az szavait kiejté. Nem! A mit teszek, az megfontolt elhatározásomból ered. Megnyugodtam csalódásaim fölött, de ezzel nincs befejezve életem.

A pincében az ászok-fákat cseréltük ki! felelte erőltetetten az öreg, kopasz homlokát törülgetve. Ez az ember hazudik! De miért hazudik hát? Ebben valami titoknak kell lenni, gondola José. Este a vacsoránál annál jobban feltűnt neki Klára szótlansága, ki sápadtan és szomorúan jött haza a délutáni ájtatosságról és a vacsoránál alig nyúlt az ételhez.

Még egyszer fölkeresem Holcsit, s ha nem is fogadom el ajánlatát, beszélek vele és saját hálójában fogom meg, melyet, érzem, hogy aljas czélból vetett nekem, mondá elfojtott dühvel Bertalan gróf s kisietett a szobából, hol neje szomorúan tekintett utána és önkénytelen ismétlé azt, mi már oly gyakran hagyta el ajkát: Milyen rosszak a férfiak!

Mikor aztán Nóra kiszakadt a Hellmer-iskola kötelékéből, Dömötör szomorúan utrakelt, hogy Párisban, Rómában és a görög földön tanulmányozza az antik szobrászatot. Most, hogy már nem látta, hideg fejjel tudta rekonstruálni Nóra testének klasszikus szépségeit és belevitte azokat az antik istennők elgondolásába.