United States or Philippines ? Vote for the TOP Country of the Week !
E hit és vélemény volt oka, hogy mielőtt Kardos nagy hévvel adta elő az eseményeket, ő képzeletében elérkezni vélte az időt, hogy Dóziát kiragadva kétes helyzetéből, sajátjává tegye s mielőbb megesküdjék vele.
A gondolat nem rosz, és merész, felelé Pintye Gregor, már régen forgattam én fejemben s közöltem Kosztánnal is, ki csak tulajdon szándékomat adta vissza. Milyen szép lenne, ha míg ezen földön kényteleníttetünk lakni, egy várat bírhatnánk fészkül. S rövid nap a máramarosi kincsek is ott leendenek.
S akkortájban esett meg az, hogy a méltóságos asszony lehivatta magához a nevelő kisasszonyt s szokása ellenére ezuttal az irásos forma mellőzésével élőszóval tárgyalt vele. A méltóságos asszonynak ugyanis az volt a divatja, hogy a kisasszonynak napiparancsokban adta tudtára a mondanivalóit a kis kisasszonykák nevelésére vonatkozólag.
Rágalom, hazugság; de a rágalom tövist vert szívembe, s önön áll, hogy kihúzza belőle. Mit jelent ez? kiáltott a plébános fölháborodva. Olvassa el ezt a levelet, mondá Sándor, s azután feleljen. A plébános elolvasta a levelet, összehajtotta és asztalára dobta. Ki tette önnel azt a rossz tréfát, kérdé haragosan, hogy kezébe adta ezt a levelet? Atyám.
Most véletlenül Kuny kezére esik tekintete, fura alakú gyűrűjére. A karika arany pajzsán domború hármas szám csillog. Hát ez milyen gyűrű? kérdi. Csak nem tagja kegyelmed is valami titkos társaságnak? A világért sem! feleli a férfi. Régi családi gyűrű ez. Még nagyapámé volt Bádenben s ott a hármat, úgy ejtik: treu, ami egyben hűt jelent. Édesanyámról nővéremre szállt a gyűrű. Ő nekem adta.
Aztán meg a szinházi közönség megszokta ugyan a jövését-menését, de ma senkit sem vártak a jeunesse dorée-ból s megjelenése az avatatlanoknak de egyszersmind érdeklődőknek azt adta hirül, hogy az árokszállási dáridó, mely Vásáros-Berényt néha egy hétre is kivetkőztette rendes formájából, immár vége felé jár.
A megkegyelmezettek között volt Rózsa Sándor is. A börtönből kibocsátott hirhedett rabló kalandort egyenesen felhivatta magához Wenkheim a belügyminiszter s ott jól a lelkére beszélt; tudtára adta, hogy ő Felsége kegyelméből ujra visszanyerte szabadságát, most már éljen becsületes ember módjára, lesz számára tisztességes életmódról gondoskodva. Pénzt is adott neki.
Az asszony száz szinházért sem adta volna, hogy ilyenkor az uracskája nyakába ugorhatott. Minek nekem egyéb, ha te itt vagy! mondta nagyon szerelmesen.
Külön-külön laktak, mindegyik a maga birtokán, közelben azonban, az egyik jobbra, a másik meg balra a kis utczától és sürün ellátogattak a bátyjukhoz. Naponkint körülbelül ötvenszer. Az is megesett, hogy csak jött valamelyik, körülnézett s miután meggyőződött arról, hogy legutóbbi látogatása óta semmi változás se adta elő magát az udvarban, szó nélkül távozott.
Ez éppen olyan elemi csapás, mintha Ruskin, vagy Tolstoj, vagy Payot feje fölött lecsapott volna a mennykő ... Vajjon mit tanácsolnának ezek az urak: ily esetben mi a kötelességük a művészeknek? Amire kivirradt a reggel, Dömötör szelid rezignációval adta magát át a sorsnak és némán, bűnbánóan és megtisztult lélekkel ült a tolonckocsira, amelyen a főkapitányságra szállították.
A Nap Szava
Mások Keresik