United States or Cuba ? Vote for the TOP Country of the Week !


Akkor én ma nem igy beszélnék önnel, hanem hagyjuk az egészet, mert sajog bennem minden, ha ez a megszabadulás az eszembe jut. Majd talán még egyszer beszélünk erről, addig hagyjuk. Tanár ur, én elmenekültem önhöz. Meg akarnak ölni.

Rágalom, hazugság; de a rágalom tövist vert szívembe, s önön áll, hogy kihúzza belőle. Mit jelent ez? kiáltott a plébános fölháborodva. Olvassa el ezt a levelet, mondá Sándor, s azután feleljen. A plébános elolvasta a levelet, összehajtotta és asztalára dobta. Ki tette önnel azt a rossz tréfát, kérdé haragosan, hogy kezébe adta ezt a levelet? Atyám.

Minden szentekre kérem, nagyságos generális ur, kezdé a menyecske, megragadva a kezemet, tegyen irgalmat velem, szegény kétségbeesett asszonynyal, különben mindjárt a kutba ugrom. Generális ugyan nem vagyok; hanem azért parancsoljon velem, én mindent megteszek a kedvéért, a mi a katonai becsülettel összefér. Azt, azt! A katonai becsületet akarom önnél épen igénybe venni, folytatá az asszony.

Én gróf Karthágoy Hannibál vagyok; a zsebmetszők hirhedett vezérét keresem, a kitünő tekintélyü Knödlfressert. Én vagyok az! szólt rekedt hangon egy gyanus külsejü alak, gyanus léptekkel mozdulva előre. Örülök, hogy van szerencsém önnel megismerkedhetni. Szólt a gróf: én egy sajátságos megbizással jöttem önhöz.

Erre az emberre pedig többé sem néz. Másnap azonban az övé volt az első pillantása s a mikor egy pillanatra egyedül maradtak az ablak mellett, hirtelen rátámadt a fiatal emberre: Miért türi, hogy ugy bánjék önnel Frank? Hogy kivánja akkor a más becsülését? A fiatal ember lassan, komolyan felelt: Magáért türöm.

Holcsi e szavak alatt leült íróasztala mellé s czeruzát vett kezébe, mintha föl akarná jegyezni vendége szavait. Mindenekelőtt tudatnom kell önnel, ki vagyok, folytatta Hermance az ügyvédre szegezve szemét, talán várva a hatást, mit nevének kiejtése annak arczára varázsolni fog. Holcsi várakozásteljesen, de nyugodtan állta ki a kutató szemek pillantását.

Eszthey ezt hallva, egyszerre érdeklődésre gerjedt Holcsi szavai iránt, de még mindig egykedvűséget szinlelve, mondá: Levelemben tudattam önnel, hogy az a leány már nem érdekel engem. Annál is inkább, mert volt idő, midőn bizonyos dolgokat valónak hittem, most azonban kétségtelen bizonyítványokkal bírok az ellenkezőről s tudom, hogy az a leány rám nézve teljesen idegen.

Eszthey Bertalanné grófné vagyok, s azért jöttem, hogy egy bizonyos ügyben beszéljek önnel és fölvilágosítását kérjem Lamberth kisasszonyra nézve. Csodálkozom ezen a kivánságon, viszonzá az ügyvéd, mert gyámleányom soha semmiféle téren nem szerepelt s azt sem foghatom meg, honnét ismeri méltóságod nevét és létezését. Azonnal el fogom mondani.

Én mindezt tudom! viszonzá meleg tekintettel Jakab gróf. Eszthey grófné mondta el nekem és semmi hatást sem tett az rám. Higyje el, ha igazán és mélyen szeretünk, nincs hatalom és helyzet, a mi eltántorítson, s én érzem, hogy csak önnel lehetek boldog, s az ön birása nélkül haszontalan tagja lennék az emberiségnek.