United States or Comoros ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mi volt természetesebb, hogy midőn ez a zárkózott szív először lángra lobbant, az oly mély gyökeret vert abban, hogy érezte, miként nincs hatalom, előitélet, társadalmi fogalom, vagy okosnak tartott tanács, mi határozatától eltántorítani, vagy csak megingatni is képes volna...
Azokra más karók keresztben következnek és minderre ponyva terül. Vászonból való sátorponyva ez, ami ugyan nyáron épen nem fogja a nap melegét, de télen legalább beereszti a jó friss hideg levegőt. Alattok pedig asztalok vannak, továbbá földbe vert cövekeken a lócák, az egész készség olyan, hogy fél óra alatt kocsira lehet hányni és szaladni vele máshová.
Ez ellen Atlasz úr semmit sem szólhatott. A különbséget nem tagadhatta. Látja öreg, mondá a fiatal gróf, egy kissé barátságosabban, mert utoljára is meg kell becsülni azt, a kitől százezreket várunk, látja, öreg, épen az vert adósságba, hogy rangom szerint akarnék élni.
Utálta a vért és a szenvedést, mert nagyon egészséges volt a szíve, husa, idegrendszere. Semmi szépet nem talált a szenvedésben, mert bőségesen és egyszerűen tudta élvezni az örömöket. Sajnálta volna itthagyni a pipáját, boroskancsóját és Lőrinc testvér pompás mártásait. Őszintén megvallotta: nagyon kiváncsi arra, hogyan végződik ez a háború.
Visszatért Babocsay is, tönkre tévén a tatár sereget, több mint ezer halott fedte a csatatért, sokat, kik az erdőségbe vonták magokat, az oda rejtezett pórnép vert agyon, mások Erdélybe menekedtek, ott hasonló veszélyt találni. Csak kevesen érheték el a khánfi táborát, folyvást űzetve a fáradhatlan Karácson Tivadar által, Babocsay hadának egy csapatával.
Ő gyakran futott ki a hegy legmagasabb csucsára: nézett le végig a hegy alatti nagy sikságra; onnan várta vőlegényét, Várdai Lászlót, de arra az ut oly csendes volt, hogy rajta port még a szél sem vert.
Abban a pillanatban nem vettem figyelembe, hogy nincs egészen beszámítható állapotban, a megivott szilvórium hatása bizonyos volt csak arra figyeltem, hogy dühös harapással válaszolni egy iránta megnyilvánuló jószándékra, több az elégnél... Föllobbant bennem a harag és a méltatlankodás. Akkorát kiáltottam, hogy visszhangot vert bele a barlang szája. Nohát, mars! Eredj a pokolba...
Csodálatosan józan, gyors eszű és bátor katona volt, bálványa különösen huszárjainak, utált minden érzelgést és romantikus ellágyulást, de most mégis nehéz szorongást érzett a mellében. Vagy csak a túlfeszített, lázas türelmetlenség hajtotta szivére erősebben a vért? Hirtelen fölugrott, fölcsatolta a kardját és a besiető segédtisztnek kiadta a parancsot az indulásra.
A leánynak ez a czérnaszál vékony hang arczába kergette a vért s igy esett meg az, hogy a köteles tisztelet daczára ő szólalt meg először: Méltóztassék növendékemet eltávolítani, méltóságos asszony. Ha valamelyik mindig tanuja annak, hogy méltóságod megaláz, képtelen vagyok a feladatra, amivel megbiztak. Honnan tudja, hogy miért hivattam? Rendesen az következik, hogyha lehivat méltóságod.
Egy ezeréves történetből minden vert hadnak a keserve rezeg át ezen a pár szón. De a bíró csak azt mondja: A bírság hat korona. János kinyitja a mellényt s a belső zsebből a bukszát előveszi. Van benne pénz, bár nem sok, de elég annak, aki kevéssel beéri. A három ezüst forintot leteszi, minden darabot külön nyomatékkal pattogtatván az asztalhoz. Nem szól.
A Nap Szava
Mások Keresik