United States or Ecuador ? Vote for the TOP Country of the Week !
Te férfi, te ur, hát a kocsisok tanítsanak meg becsületre, arra vársz? Oda dobta neki az ujságot, kicsi öklével rácsapott arra a helyre, a mit a Ferencz vastag, paraszt körme körülvonalozott. Láttad? Most már a bátyja is elsápadt és hebegett, mint a megfenyegetett gyermek. Igen. És nem mentél oda megmondani, hogy te voltál? Nem... Valami ripők... Rossz ember!
Némán bólintott s mikor a segédtiszt mögött becsukódott az ajtó, kimerülten dobta magát a kopott díványra. Két nap óta mindig talpon volt s egyik izgalom a másik után érte. A Szélakna irányában fekvő főcsapat felé haladó ellenség már egy napi előnyt nyert a Zsarnócra kirendelt zászlóalj parancsnokának ügyetlensége folytán.
Megyek, aranyom, már indulok is; csak a kendőmet hamar... így ni!... Fejére könnyű kendőt kötött; hátul, parasztmenyecskésen, csokorra csomózta; nagykendőjét a vállára dobta, még csak maga köré sem fonta. Azután indultak. Az udvaron boldogan csatlakozott hozzájok Heki, a vén vizsla; ő nélküle bizonyára hiányos lett volna ez a kis kirándulás; Heki legalább így érezte.
Ezenkívül pedig éldegélt, tanult, nézegetett, iparkodott, de harcos extázissal sohasem dobta magát az események útjába, valami gyengéd és hatalmas erő tartotta állandóan bizonyos színvonalon, egy jóságos, ellenállhatatlan, titkos kéz vezette mindig, felfelé ... szegénységből, kurtakorcsmákból, hidegből, sötétből ki a fényességbe, a nobilis és elegáns asszonyok rajongásába, a fejedelmi pompába, föl, föl egész az arisztokratikusan finom élet legfőbb büszkeségéig: a családjáig, amelyet királyi fényűzésben tart és mennyei tisztaságban szeret.
A goromba szót, ami már már a száján volt, visszanyelte. Volt esze, hogy ne puhíttassa magát; kivált efféle pálcával. Magába fojtotta, amit gondolt és eloldalgott. Kancsal gazduram pedig megkönnyebbülten dobta le a rudat és hazaballagott. Nap nap után leste azután a kisablak tájékát esténkint, de nem vett észre gyanusat.
Rágalom, hazugság; de a rágalom tövist vert szívembe, s önön áll, hogy kihúzza belőle. Mit jelent ez? kiáltott a plébános fölháborodva. Olvassa el ezt a levelet, mondá Sándor, s azután feleljen. A plébános elolvasta a levelet, összehajtotta és asztalára dobta. Ki tette önnel azt a rossz tréfát, kérdé haragosan, hogy kezébe adta ezt a levelet? Atyám.
Akkor is érezte, hogy egy zsebéből ki tudná fizetni az egész nagy urat kastélyostul, és mégis alázatos meghunyászkodással fogadta leereszkedő vállveregetését és szinte kegyelemnek tartotta, ha nem dobta ki és nem uszította rá a kutyákat.
Így is történt volna, ha egy nap be nem állít Vékony György, a cementmunkás és vissza nem követeli elrabolt feleségét. Az asszony sírt és vonaglott és szerelmi őrjöngésben dobta magát a félkarú munkás mellére. Dömötör elképedve nézte a jelenetet. Ön, kedves atyámfia, tudtommal meghalt a Lipótmezőn. A fenét! tiltakozott a férj és kikergette Dömötört a házból.
Ő már lüktető agygyal biztatta volna a csikóst, a gulyást; „egy kettő három!" hadd menjenek neki egymásnak a háromra, vérivó jókedvvel. De a két legény nem ezt cselekedte. Hamarosan eltünt arcukról a szilaj dac s csikós olyat kurjantott, mintha a ménest térítené: Hát te hogy kerülsz ide, öcskös? kiáltotta. A gulyás a levegőbe dobta a kalapját: Mi szél hord téged erre, te lókötő?
Melyik legénynek a holmijából kerültek ezek ide? A harmonikát még csak értem, de a gummibaba? Mire kellett neki ez a baba és még ennél is érthetetlenebb kérdés, hogy ugyan hol szerezte és kinek tartogatta? És ha már tartogatta, miért dobta el?
A Nap Szava
Mások Keresik