United States or Poland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az országút nyílegyenesen húzódott a falu felé, de néhol lejtett, majd ismét erősen kaptatóra vált. Egyszerre, mintha világosodni kezdett volna. A nagy kőhíd vastag korlátjai kiváltak a homályból, az országút fakó szalagja hosszabbra nyúlott s a sötét jegenyék sziluettjei élesebben rajzolódtak rá a nyugati égre. Messze, a temető mögött, a hold keskeny, halvány sarlója bátortalanul szállt fölfelé.
A légymadár nem is maradhatott volna meg egy állapotban másnap Matiász Sós derékszíján, de hiszen nincs is télvíz idején légymadár, legföljebb amely meleg szobában idő előtt kikel, az pedig kongó és hideg kaszárnyafolyosókra nem megy a kályha mellől. Ha azonban oda szállt volna is, akkor is hiába szállt volna, mert csak lecsúszott volna a szóbanforgó derékszíjról.
Előre is megjegyezzük, hogy az öreg Krammer bécsi polgár volt; tehát már eo ipso goromba humoru gyerek, ki azokat a „patsete“ magyarokat ugyancsak szerette rászedegetni, de mindamellett nem volt oly nagy ellenségünk, mint a mostani „vámkérdéses szomszédok“. Néha szolgált jó tanácscsal is. Történt pedig, hogy egy este jó képü magyar vendég szállt be a mi spieszburgerunk házába.
A két bojtár egykettőre lepattant a lováról. Ott álltak szemközt és egyelőre még csak kiváncsian méregették egymást a tekintetökkel. Vitás uramnak a vér is a fejébe szállt; meg sem gondolta, hogy iszen nem úgy van az, ahogy ő nagy indulatában bolondul elképzelte, hogy az ő kedvéért nyomban ölre birokra menjen a két vetélytárs.
LENTULUS: Ide nézett, mosolyog, elpirult TITUS: Talán rád vár, Lentulus, menj oda LENTULUS: Most nem megyek, jókedvem füstbe fult, Mint a vampir, szivemen ül a vész TITUS: Menj Lentulus! Mosolyog, egyre néz, LENTULUS: Holtak leszünk, Titus, reggelre mind! TITUS: Feledd el, ha Lesbia rád tekint, Bár nézne rám! EGY RÓMAI: Lentulus! TITUS: Menj oda! A RÓMAI: Mért vagy sápadt? A félsz szivedbe szállt?
Ha jól láttam, Holcsi ügyvéd szállt le a vonatról, s hajtatott el ama fogaton, mondá Eszthey Bertalan, ki fiával érkezett Jakab gróf látogatására. Ő volt, viszonzá Enyingi, és csodálatosan sietett el innét, mintha félt volna találkozni velem, kit egyedül ismer a társaságban. Vajjon miért? Én is ismerem őt látásból, mondá Bertalan gróf, de a vonaton nem láttam. Itt lakik ezen a vidéken?
Most véletlenül Kuny kezére esik tekintete, fura alakú gyűrűjére. A karika arany pajzsán domború hármas szám csillog. Hát ez milyen gyűrű? kérdi. Csak nem tagja kegyelmed is valami titkos társaságnak? A világért sem! feleli a férfi. Régi családi gyűrű ez. Még nagyapámé volt Bádenben s ott a hármat, úgy ejtik: treu, ami egyben hűt jelent. Édesanyámról nővéremre szállt a gyűrű. Ő nekem adta.
Nyugtalanul méregette az öblös szobákat, mindenféle régi írásokat hányt föl, pattogva szidta a lusta cselédeket s egyre sűrűbben küldött be Váradra az olasz felcserért. Álmatlan éjszakáin pedig hangos perbe szállt az Istennel, akit nyakas kálvinistasága pápista úton sem bírt egészen megtalálni.
A Nap Szava
Mások Keresik