United States or Mayotte ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mire Bözse az első sikoltás után a másodiknak fohászkodott volna neki, már semmi baj sem volt, csak az, hogy az úrfi sántítva tápászkodott föl s bicegve jött, úgy szidta Petit, dühtől méregtől elváltozott kappanhangon: te szamár, te ökör, te birka, te ló, te disznó!... Olyan mulatságos volt, hogy Bözse nem bírt magával s felkacagott. Petit mintha hájjal kenegették volna.
Oh, de megijedtünk... És olyan boldog voltam, amikor hire terjedt, hogy él és hogy nem is lett nagy baja. Sajnált? Nagyon! S azóta emlékszik rám? Mindig. Akkor hát szivesen jött ide? Oh, Istenem! És innen is nehéz szívvel megy majd el? Szeretne itt maradni? Mindig itt lenni, itt élni? Gina nem bírt szólani. Lesütötte a szemét. Olyan furcsa volt ez a sok mohó kérdés. De a gróf még egyet kérdezett.
Saját számára irt és olvasott s lelki kincseknek tartotta azt, a mivel birt tanulmányai folytán és azokat egészen magának akarta megtartani.
A leány előszedte a szekrényből a kivánt tárgyakat és távozott, Klára pedig nem birt bámulatából magához térni, mert Dózia viselete oly nyilt ellenszegülést mutatott, mit nem tett volna föl eddig róla. Mindenekelőtt gyámjával kellett közölnie a történteket, s készen lévén öltözékével, futott annak szobájába, mely azonban üres volt és a kertben sem találta őt sehol.
Körülnézett, hogy kocsit fogadjon neki, kocsinak híre-hamva sem volt, káromkodott egyet, mert nem bírt a jóságával, aztán kapta magát, fölmarkolta a kis emberkét, óriás karjára vette és nyájasan, szégyenkezve mentegetőzött az asszony előtt. Édes lelkem, engem ma beválasztottak az akadémiába, hadd vigyem egy kicsit a porontyot.
Majdnem egészen besötétedett, midőn Eszthey Bertalan a zalánczi kastély előtt leszállt a fogatról, hol a parkban együtt találta az egész férfitársaságot, Jakab gróf vendégeit, kik az épület előtt le és fölsétálva beszélgettek, élvezvén a gyönyörű nyári estét. Megérkezni látván őt, mindnyájan hozzá siettek s alig birt kérdéseikre válaszolni. Jól végezted dolgodat?
Keller gyalogos sohasem bírt beletalálni a céltáblába most kilenc éve. Ahogy a kaszárnyakapun belép, húsz-harminc ember megismeri, bár azóta szakálla nőtt s egyszerre hangzik feléje: Infanteriszt Keller Feller! Üssön belétek a licitáció kiáltja. Hogy vagy te dobbőr-homlokú? Ni ehol meg a magazin-orrú is! Hej komám, de szép sapkád van! Ezért igazán érdemes még vagy hat évre bent maradni.
Dömötör nem volt dekadens, a szenvedélyek viharaiban nem rongyolódott le az idegzete, a teremtésit, hírét sem ismerte a sexuális neuraszténiának és sejtelemmel sem bírt a Freud-féle traumák romboló hatásáról.
Hadadynak borzasztóan megfájúlt a szíve. Alig bírt elmenni hazulról; de amikor elment, rohanvást rohant oda, ahol Judit várta. Szentül megfogadta magában, hogy most elmond neki mindent; hogy elszakad ettől a nyűgöző varázstól. Gyáva gazember vagyok, szidta magamagát, kínzó lelkifurdalással.
Hadady csöndesen figyelte egy darab ideig ezt az áldott sürgést forgást, ezt a nemszűnő kedvezni akarást; azután behunyta a szemét és arra a másik asszonyra gondolt. Most már rá akart gondolni. A képzelődésének ennél kellemesebb izgalmat nem bírt volna táplálékul adni. Milyen különös, tünődött félálmában. A feleségem sokkal szebb, bizony isten! és engem hogy imád! s mégis Juditra kell gondolnom.
A Nap Szava