United States or Czechia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Félt és reszketett, hogy a tárgyaláson férje neve is előfordul, mi a legnagyobb botrány lenne mindnyájokra nézve, s e bizonytalanság kétségbeejtőbb volt a legrosszabb valónál és minden áron bizonyosságot akart szerezni, mit Lamberth Klárától remélt megtudni, ki otthon volt, s meglehetős hidegen fogadta őt.
E helyett jött más: az első lejárt váltó, melyet Atlasz úr nem tudott kifizetni s melyre sehol sem tudott pénzt kapni. Kérhetett volna ugyan az özvegytől, talán kapott is volna, de attól félt, hogy ezzel rossz hírbe hozza előtte vagyoni állását s lehetetlenné teszi Sándor házasságát.
Mintha félt volna ettől az asszonytól, gondolatban önkénytelenül is elhuzódott tőle s türelmetlenül várta, hogy elmenjen már. Az asszony békétlenkedni kezdett. Vagy kérem, jól esnék-e önnek, ha a felesége ezzel az egy sorral imádkoznék önért? Ezeknek a gyerekeknek az apja, az ő ura ettől a sortól várna mindent... Hát nem kevés ez? Nem? De igen, csakugyan... Ugy-e ir még hozzá?
Az öreg ugy kullogott be az ajtón, mint a hogy egy ilyen furfangos emberhez illik s talán mert félt, hogy váratlanul végighuz valaki a hátán, még mindig vállai közé szedte be a fejét s csak ugy a gallérjából nézett a világba, mintha nem akarna künnebb jönni. Mikor egy pillanatig azt hitte, hogy senki se néz reá, odasandított a gazdájának: mi már értjük a dolgunkat, ugy-e uram?
Mit beszélt Holcsi úr, miért kellett oly nevetséges sietséggel eltünnünk az indóházból? kérdé feszülten. Mert Eszthey gróf is az érkezők között volt, s gyámatyám félt, hogy rád ismer és magával akar vinni. Ő nem ismer engem, viszonzá elhalványodva Dózia. Sőt létezésemet sem tudja. Ki mondta ezt neked?
Mintha attól félt volna, hogy rákiált valaki: Ugyan, ugyan, ne adja ugy a becsületest, maga komisz ember. Ilyenformán érezte magát otthon is, a mikor leült a felesége mellé.
Megszökött vele, mindenütt a nyomába járt, mint a kis csikó s ha valahol megpillantotta az ember a nagy eszelős ficzkót, a mint bizonytalan nehéz lépéseivel barangolt a mezőkön, bizonyosan vele volt a kis barátja is és tipegett utána fáradhatatlanul, nehogy elmaradjon. A raktárost elkedvtelenítette ez a nagy barátság, félt tőle.
Az ura nem engedte, hogy tovább beszéljen, mert félt, hogy elfárad. Kikergetett valamennyiünket s azt mondta, hogy családtalan semmirekellők vagyunk, a kik nem tudnak az asszonynyal bánni s csak az ajtón keresztül kiabálhattunk vissza a szobába: Szervusz, Mari, aludjál jót, gondolj reánk, s ettől a naptól kezdve a mi kis asszonyságunk számunkra elveszett, az a kis vörös jószág elkövetelte tőlünk.
Nem mondhatná el a történetet, ha már ennyit mondott? kérdé tartózkodva Kardos, ki félt, hogy az öreg ember gyanúra gerjedhetne. Az azonban annyira el volt foglalva saját emlékeivel és keserűségével s itélőtehetségét kissé talán a bor is megbénította, hogy keveset ügyelt az ő sürgetésére. Szívesen tenném, mert jól esnék vergődő szivemet egyszer valaki előtt kiönteni, de nem lehet.
Dömötör szíve is felmelegedett és azon törte az eszét, hogy uristen, mi módon került az a derék rendőrhivatalnok birtokába. E pillanatban mindennél jobban érdekelte a kis szobor Nóra emléke és annak titokzatos története, de nem merte megkérdezni, mert félt, hogy ezzel új és végevárhatatlan elbeszélésnek nyitja meg zsilipjeit, pedig ő kimondhatatlanul szeretett volna hazamenni.
A Nap Szava