United States or New Zealand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Pedig amikor megkértél, megigérted a gyámomnak becsületszóra, hogy sohasem veszel többet kártyát a ke... A főhadnagy közbevágott: Igen, igaz! Nem is tudom, hogy esett: megtörtént, azt hiszem, egy kicsit mámoros lehettem. Mennyit vesztettél? hangzott a fagyos kérdés. Hm, hm! Kissé kellemetlen, kissé sokat. Annyit, hogy pénzt kellene felvennünk. Ha te aláírnál egy váltót szivem...
Mennyei Úristen! folytatá Atlasz úr, összecsapva kezeit, hová jutottunk, hogy nekem kell egy grófot a grófi életre tanítani! Igaz, hogy eddigi vállalataim rosszúl sikerültek, mondá a fiatal gróf, elgondolkozva, de az mindenkivel megeshetik. Ki tudja, hátha ezentúl szerencsésebb leszek üzleteimben?
Tudta, hogy Dini megtört szívvel igyekszik őt most már elfeledni. A férfi, ha még oly, gyönge is, egyetlenegyet nem tudhat megbocsátani annak az asszonynak, akit szeret: ha az az asszony játszik vele. Hadd higyje. Hadd fusson et Talán igaz is volt, hogy csak játszottak vele.
Gyorsabb lábuk volt, mint nekünk. Igaz, hogy a terep is simább azon a szakaszon, mint a miénken, ahol az ember folyton botlott. Összevissza fegyverropogás... néhány géppuska... sípjelek... És rettenetes kaosza az emberi ordításnak az állati üvöltözéstől kezdve föl egészen a füldobrepesztő visításig. Egy perc mulva mi is belekerültünk a vad forgatagba.
Sipniewskinek eszébe se jutott, hogy tagadjon, elpirult, hebegett volna, ha megkisérti. Ugy érezte magát, mintha fojtogatnák, leesett egy székre s reszketett a hangja, a mint egy-egy szót kinyögött. Igaz. Behivták Demetert.
Nem igaz, láttad valakivel, mondá reszkető hangon, közelebb lépve atyjához. Sülyedjek el, ha együtt láttam valakivel, kiáltott Atlasz úr. Miért rántotta meg anyám kabátodat? Miért akart hallgatásra figyelmeztetni, ha semmit sem láttál? Azt nem mondom, hogy semmit sem láttam, csak azt mondom, hogy nem láttam Klárával, a mily igaz, hogy élek. Mit láttál?
A festő utána nézett s akkor sem tudta betenni az ajtót, mikor már eltünt a szemei elől. Szegény gyermek... Már nem vagyunk mi egymáshoz olyan őszinték, mint eddig, mondta egyszer a leány s megteltek a szemei könynyel. Miért? De igen... Miért nem beszél nekem többé arról, a mint gondolkozik? Olyan szép volt... De nem igaz. Nem! Ön mondja ezt? Ön? Én, beláttam.
Az ösmerősei valami nagyon is titkos szerelmi okát emlegették ennek a szakadatlan önmaga elől bujdosásnak; de erről senki sem tudott bizonyosat. Végül az itthoniak elfeledték azt a keveset is, ami a dologban talán igaz volt, sőt azt is, amit már csak ők magok találtak ki hozzá. Elfeledték már magát Dombory Lászlót is, aki nem igyekezett az emlékezetét visszaidézni az ő számukra.
Igaz is, minek nem ül rendesen a lovon. Te szamár, te állat, kezdte újra az úrfi, elképedve azon, hogy ő, a tanult mester lovas, ne ülne a nyeregben rendesen. Talán te nem estél le lóról sohasem? förmedt fel pukkadó méreggel. Nem én! mondta Peti jókedvű nyugalommal. Még Bözse is tódította: Az? Biz az nem esik le; az itt a pusztán a legjobb lovas.
Térdtől lefelé gamasniszerűen simult lábszáraira és egészen jól passzolt, szűkíteni csak a deréktájon kellett. Azt egy kicsit túlbőre találtam szabni, holott pedig azt hittem, hogy nagyon is szűkre szabom. Be karcsú nádszál vagy te, Regina. Azt akarod mondani, hogy sovány, mint a kutya... nem igaz? Nem igaz. Összébb húztam derekán a művet. Jó lesz így? Húzd még szűkebbre, különben leesik.
A Nap Szava
Mások Keresik