United States or Armenia ? Vote for the TOP Country of the Week !


Nem tudom... egy kutya... suttogta ismét a leány s eközben óvatosan csúszva a barlang nyílása felé játszta magát. A fölfedezés egyszerre az én fejembe is szeget ütött. Nyomban fölemelkedtem és szintén a barlang szája felé iparkodtam. Csakugyan! A kis Regina csodálatos fülei most sem tévedtek.

Itt ugyan nem fog grófot játszani, festő uram, és a kit én fizetek, attól megkívánom, hogy meghunyászkodjék előttem, mint a kutya. Ezt mondtad neki? kiáltott az öreg asszonyság ijedten, de némi büszkeséggel. Ezt akartam mondani, felelt Atlasz úr, jelentékenyen leeresztve hangját, de nem jutottam szóhoz. Hanem majd meg fogom még neki mondani!

A kiben semmi élet se volt már, azt csak lefordították az ajtódeszkáról a zsupra, ami éppen következett, gyorsan fordultak be a kapun, meg ujra ki, csak hang nem volt semerre semmi egészséges, emberi. Egy-egy láncz csikorgott vagy messze keservesen vonított egy kutya.

A hogy a kezeit a levegőben lóbálta, mintha a zsákokat czipelné, hamar eligazította az osztozást, hanem hát a valóságban nem megy az olyan könnyen. Most már elkeseredve, csendes dühhel mentek el. A szegény ember kutya neki. Majd egyszer csak megjárja. Segítnek abban a lovak is. Azután egy darabig beteg volt Gyéres. Valami értelmetlen betegsége akadt. Az orvosok se igen tudtak kiokosodni belőle.

Nem zavarta meg a nagy némaságot csak a kívülről behallatszó levélsusogás. Szél indult odakünn. Most észrevettem, hogy Regina hirtelen fölemelkedik a pokrócról és a következő pillanatban már ott kuporgott közvetlenül oldalam mellett. Mit akar ez? Meg se mozdultam. Hallod?... kérdezte suttogva. Mit? Egy kutya... Miféle kutya?

Miért nem Vizaknayt, aki úgylátszik, belé szeretett, legalább néha egy negyedóráig is úgy néz , mint egy , de igen beteg kutya?... Miért nem akárkit? Miért éppen engem? Mert maga egy hónap alatt harmadszor ment ki Horváthékhoz, ami nem szokása. Mert ... mit tudom én?! Van der Kerkhoven kisasszony bizonyosan jobban tudja, mint én.

Mozdulj! kiáltotta ingerülten s fitos orra most ismét úgy mozgott, mint egy dühös mókusé különben egészen ránk virrad és akkor el vagyunk veszve... Nem érted? Nem érted, hogyha azt az átkozott dögöt eleresztik, az ide is utánunk talál? Ohó, a kutya! Erről a bestiáról egészen megfeledkeztem.

Ebben már rövidebb dolgok foglaltatnak, szolgálati kérdések, egy előfordult hiba alkalmából utalás a hadügyminisztérium C osztályának 26,452. számú, öt év előtti rendeletére, amely a köpenyek felcsatolásánál a szíjcsattoknak nem hátra, hanem előre való állását javasolja, továbbá, hogy a kilencedik századhoz beosztott hadikutya élelme a kutya soványsága folytán megjavítandó.

Pedig itt van a sok kutya, amivel nyestet lehetne fogni: gyere ide Kormos! Bundás! Harcsa! Hektor! Kuszuri! Puszuri! hej ide, mind mind! Olyan különös hívással sikogta el ezeket a kutya neveket, hogy egyszerre ott volt a féltucat mindenféle kutya s eb, körülötte.

Ne kíméld azt a kutya patrónt, virágszál feuer! bumm bele a hasa közepibe!... Hogy a fene egye meg ezt a piszok világot, virágszálak... szentugyse, letöröm a derekatokat, ha ezek a gazos malacok itt át tudnak törni!... Beugrottam a sorba és magam is megeresztettem a tüzet. Őrmester úr Varga szokásos boszorkányos gyorsaságával lőtte ki már-már átmelegedett fegyveréből egyik magazint a másik után.