United States or Monaco ? Vote for the TOP Country of the Week !
Jakab, Jakab, én rettegek miattad! kiáltott föl önkéntelen szomorusággal Enyingi. De ismerve téged, nem kisértem meg lebeszélni, mert te soha sem voltál olyan, mint más ember, s majdnem előre látható volt, hogy hosszú álmodozásodból egy nagy szenvedély fog fölébreszteni, mely magával ragad, s fölemel vagy elsodor.
Hermance meghatva tekintett rá, ki igazi, mély szomorúsággal ejté ki e szavakat és azt gondolta magában, mennyi vétkes ember van a világon, de nem kivánta, hogy egyet azok közül elérjen a büntetés. Szegény gyermek, mondá megsimogatva a kedves arczocskát. Igazán oly elhagyatottnak érzed magadat? Ezt azért kérdezte, mert nem tudott mást mondani vigasztalására.
A méltóságos úr már kétszer kérdezte, hol van, s az ebéd föladásával várnak... De megpillantva az úrnőjét követő ismeretlen alakot, meglepetve hallgatott el s azt álmélkodva szemlélte. Ernesztine, kezdé Esztheyné nála szokatlan szomorusággal. Ez a fiatal leány itt marad nálad, míg én ebédelek. De nem kell senkinek tudni ittlétéről. Érted? Senkinek!
Én akarom őt kihallgatni... Először megtudom tőle, kit mer ő rejtegetni tudtunkon kívül magánál, másodszor, hogy került az idegen hozzá, kinek ez a kép birtokában volt. Mert, nemde Hermance, nem tudtál arról semmit? A grófné gyermekeihez fordult. Hagyjátok el a szobát, beszélni akarok atyátokkal négyszem között, mondá nagy szomorúsággal hangjában.
A Nap Szava
Mások Keresik