United States or Angola ? Vote for the TOP Country of the Week !
Eldugta előlem a könyveimet, vizet töltetett a lámpába petróleum helyett s ha aztán elkezdtem éjszakánkint keservesen sirni, hozzám jött, mellém ült, megölelt, vigasztalt és elaltatott. Mikor éjjel felriadtam, akkor is ott találtam még az ágyam szélén, a mint suttogott: Uram Isten segíts meg, Uram Isten, ne vedd el az eszem.
So?... egyedül akarsz menni? Egyedül. Hát én? Te addig itt maradsz és megvárod, amíg visszajövök. És ha nem jösz vissza? Visszajövök. Vissza, ha életben maradsz, de ha nem maradsz? Leintettem a kezemmel. Van nekem eszem. Annyi eszem nekem is van, hogy ne ereszszelek el egyedül.
Ha pedig még nem indultak el, csak van eszük s nem jönnek. Honnan tudjam én azt? Fogass be, én megyek eléje. Sándor, ha baj éri... Tudod, hogy kettő már meghalt... Ha ez az egy is meghal, akkor elvesztem az eszem... A gazda megfogta az asszony kezét, magához vonta s most már szorongva bámult bele a viharba maga is. Lenn a cselédek a pinczét üritették ki. Közéjük kiáltott: Pista! Nyergelj!...
Csak újra meg ne házasodnék az átkozott, míg haza vetődöm. Csuda, hogy még eszem el nem hagyott, ha még sokáig így tart, holnapig meghalok. Jaj segíts Istenem!!
Egy időre győzött is józan eszem, lecsillapítám benső háborgásaimat, de aztán újra... újra... óh! te nem tudod, mily kín, őrültnek lenni és tudni azt és mégsem győzhetni le az őrültséget. Most már tudod, csak te segíthetsz rajtam, ne vond el tőlem egyetlen orvosságomat, a tiszta igazságot. Miért nem kérted ezt tőlem mindjárt kétségeid kezdetén?
Így: szeretem, hogy szófogadó. Nos, hát ismerkedjünk. Esküszöm, kisasszony, hogy a tiszteletlenség eszem ágában se volt. Mi kisvárosiak ... Hagyjuk ezt, ezen már túl vagyunk. S nem is vagyok kiváncsi rá, mekkorát tud hazudni. Térjünk a dologra. Tehát: engem Haller Lolának hívnak, tizennyolc éves multam ... Ha akaratlanul, rá is szolgáltam a haragjára ... haragjokra ...
Mert most is úgy mereszted rám a szemedet, mint Frau Mikelre a doktor... Elnevettem magamat. Rosszul látsz, Regina. Ná!... Van nekem eszem. Megint dühösködni kezdett. Apró szemei úgy égtek, mint a parázs. Elérkezettnek láttam az időt, hogy valamiféle tréfával üssem el a dolgot.
Nem volt csak afféle tessék-lássék szólás, hogy eszem ágában sincs a kotnyeles kiváncsiság, mert csakugyan nem járta meg fejemet hasonló gyerekes szándék. Beértem annyival, amennyit akaratlanul is látnom kellett. Jobban szerettem volna, ha elméje zavaros műhelyébe tudtam volna belátni, hátha meg tudtam volna találni a hiányzó negyedik szeget.
Jövök! kiáltotta aggodalmas sietséggel a leány már künn is vagyok... de ne nézz ide... Eszem ágában sincs, hogy odanézzek!... kiáltottam vissza megnyugtatva, miközben letettem köpenyegemet a bokrok alá és szép lassan, lépésben bicegve elindultam a nyírfám felé. Valóságosan is úgy gondolkoztam, amit beszéltem.
Eszem ágában sincs, hogy egy ily »vézli«-t megtámadjak és kapitulációra kényszerítsek... Dreimal hapták és ezer laufschritt-nieder!... Bele kellene ugranom szégyenemben a legelső kútba. Pedig szinte bizonyos, hogy valami ilyesmit forgat fejében a vörös. Lám, egész a barlang hátuljáig retirál a pokrócommal.
A Nap Szava
Mások Keresik