United States or Cocos Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Megszáradtak? kérdezte élénken a leány. Az ingedet meg az alsószoknyádat fölveheted. Dobd ide, aztán fordíts hátat egy percre... fölveszem őket, különben rögtön megüt a guta ebben a meleg kaftánban. Köpenyeg az, hé, nem zsidó kaftán igazítottam helyre a köpenyegemen esett csúfságot harmadszor is. Nem érted, hogy arról van szó, hogy hosszú!... méltatlankodott neheztelve a leány.
Erős gépfegyverkattogás vegyült a puskák ropogásába. Hát igen... ismételgette egyre nagyobb izgatottsággal a vasgyúró, ez már beszéd... ez már komoly beszéd... Néhány perc mulva harmadszor is megszólalt a Morelli kapitány úr sípja. Aufpassen! Vigyázni, fiaim...
Az ütközet ezen a vidéken kétszer is tovahömpölygött a jezernicai völgy felé és onnan megint vissza és ismét előre, semmiképen nem valószínű, hogy a hadiszerencse harmadszor is cserben hagyott minket és újra engedni kellene az ellenség hatalmas lökésének. Emellett bizonyít az is, hogy a szerencsétlen Jezernica falut tegnapelőtt este felgyújtották. Tehát nem remélik, hogy ismét visszaszerezhetik.
A sötétben hallottam, hogy Regina elfogadta az indítványt és harmadszor is szájához emelte az üveget... glu, glu, glu... Megfogyatkozott egy újabb korttyal a kincs. Jó volt? A kamerád nevetve nyújtotta felém az üveget. Jó. Nem látom, hogy merre felé nyújtogatod az üveget... Ha macska volnék, látnám.
A megszólított erre azt monda: „Kérem szépen: még mindig nem vagyok Domahidy Ferencz, szatmári főispán.“ Még az nap aztán harmadszor is összetalálkoztam Domahidyval: az már az igazi volt: de már nem mertem megszólítani. Elküldtem a levelét postán. Hajdan és most.
Ifijúr tudja ezt nagyon jól entapasztalásból, amennyiben mint forradalmi lélek a tiltó szó ellenére is odasütögette néhányszor a tisztelt kezeit. Ennélfogva a kályhaajtó, meg a kicsapkodó veres láng ezúttal már a kártékony elemek közé tartoznak s ifijúr egyre hangosabban figyelmeztet rá minden élőt, hogy: Otty, otty, otty... Nincs rá szükség, hogy harmadszor verje az appellt.
Midőn bejelentetvén magát, a terembe lépett, Hermancet a pamlagon ülve, levélolvasással elfoglalva, találta, kinek szemében könnyeket látott, s ki némán intett, hogy foglaljon helyet közelében. Már harmadszor olvasom át e levelet, mondá szomorú, fátyolozott hangon. Dóziától jött az, félóra előtt kaptam, s úgy látom, ő nem hagyta el a fővárost, de nem akar visszatérni hozzám.
A sok kutya egyre ott lábatlankodott előtte, körülötte; majdhogy fel nem buktatták, annyit bujkáltak át a lába között. Hektor üvöltésszerű hangokat hallatott időnkint; a kuvaszok vadul morogtak; a béresek nekihevülten káromkodtak; Mári néni már harmadszor futott ki a konyhából, amelyet csak így részletekben mert magára hagyni, és lázasan tudakolta: Na, mi lesz már?
A Nap Szava
Mások Keresik