United States or Puerto Rico ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ahányan voltunk, mind a legnagyobb figyelemmel hegyeztük füleinket, hogy újra kezdődik-e a »bál« vagy erre az éjszakára be van fejezve és a rendezők egyebet gondoltak, a távolból azonban ettől kezdve semmiféle hang nem érkezett hozzánk. Az egész óriási fronton csendesség támadt. A szél még javában ordítozott, amikor végre az én szemeimet is lefogta az álom.
A poharat szótalan tette le az asztalra és némi különösebb megkülömböztetésül gyufát is hozott. Azután meredten nézve ki újból a nyitott ajtón, megint csak hallgatott. Jó sokáig tartott ez a csendesség, mígnem egyszer felém fordult: Maga tegnap délután is itt volt... Itt. Hajhaj mondta a csontos, barna ember azúta baj történt. Tudom. A malac. Dehogy az felel. Ha csak az volna baj.
Hol félóránként, hol óránként mindegyre fölriadtam és ösztönszerűen hallgatóztam... mintha éreztem volna, hogy bármily nagy csendesség vesz is körül, nem vagyok egyedül. Ez a sajátságos érzés módfelett kellemetlenül hatott rám.
Bizonyos megkülönböztetett tisztelettel nézett mindenki az elkomolyodott kis asszonykára s a nagy csendesség beszélt mindenki helyett; azt mondta: Ejnye, ejnye, kis játszópajtás, nem hittük, hogy ilyen komolyan fogod fel a dolgot. Az asszony megértette a csendességet s félig hangosan felelt reá: Ugy, ugy, gyerekek.
Ez a pár szó, mintha megnógatta volna a mélázó belső embert. Szeretettel végignézett a felmedáliázott fiúkon, akiket lábraállított, megfoltozott. A sápadt fiúnál megállt. Ehez szólott: Ruzsinszky nem jön többet, Kolár. Nem? Miért, doktor úr? Érzékeny, csonka volt ez a hang, mint az egész fiú. Meghalt. Ezután a szó után nagy csendesség lett. Mozgások és energiák megálltak egy pillanatra.