United States or Angola ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az órám rosszabbul állta zuhanásomat, mint a szilvóriumos üvegem, megállt. Nem határozhattam meg pontosan az időt, de a gyorsan leszálló alkonyaiból következtetve, közelebb járhatott az esti nyolc óra, semmint a hét. Fölemelkedtem ülő helyzetemből és óvatosan körülnéztem. Senki. Egyedül voltam. Amerre szemem elláthatott, mindenütt csend és elhagyatottság.
Amint előre-hátra ugrált a kavicsgarmadák között, hallani lehetett, hogy kiáltoz: Botrány... semmi rend, semmi egyöntetűség! Nagyon jól nevelt társaság ez a zászlóalj, gratulálok, őrnagy ur! Hirtelen beállt az a teljes, néma csend, mikor a legnagyobb rangú lármáz. Pihenjben menetelt az ezred, a tisztek önkénytelen mégis szakaszaikhoz siettek, hogy valami baj ne legyen.
A harang enyhe, dallamos szava áhítatosan csendült végig a környéken; a nyugati ég sárgászöld kárpitja fölött pirosszélű felhőraj pihent, látszólag mozdulatlanul; azt a felhőcsoportot még elérék a nap búcsúzó sugarai. Amig az esti imádság tartott, olyan csend volt, mint a templomban. Azután az első hang megint az anyósé volt: Még jobban résen vagyok, ismételte nyomatékosan.
Nincs erő a mozdulatokban, ami határozottan a hiányos kiképzésre vall. A legénység nem tudja, mit tesz, az altisztek nem érnek semmit. Száz pulykát szebb rendben lehet felhajtani valahova, mint itt egy századot. Száz pulykát, uraim. Én mondom... Egy pillanatra megállt. A tisztek sorfalában csend volt, ki sem mozgott...
A roppant térséget, ahol egy negyedórával ezelőtt még bunyevác, magyar, sváb és rác parasztok tarka sokasága nyüzsgött, birtokba vette a csend és homály. A tér északi szélén magánosan álló nagy templomot mélységes sötétség környékezte, s mögötte, az egész tájékon, vak homály és kisérteties némaság ült.
Regina arcán is megjelent az öröm, amikor futólag körülnézett és megállapította, hogy itt most már semmitől sem kell tartani. Hangja élénkebb, melegebb és bizakodóbb lett. Szomjas vagyok, szólt egy pillanatnyi csend után s nyomban neki is vágott az erdő sűrűjének lemegyek a tóhoz és iszom. Én is megyek. Nagyon szomjazhatott szegény, mert úgy ment, mint egy megriasztott mókus.
A kis leány az ölébe vette a fejét és dörzsölni kezdte a homlokát, hogy térjen magához. És nagy nyomasztó csend lett a házban. A többi cseléd is eltátotta a száját s bámulták a kapu nyilását, a melyen kilovagolt az ur.
S mindez nehéz és komoly időkben történik szemtől-szembe az ellenséggel, az ezer oldal felől leselkedő halál szomorú pitvarában... Nyolc óra. A sötétség beálltakor az eddigi elevenséget általános csend váltotta fel. Minden ember feszült figyelemmel várta, hogy mi fog történni és melyik oldalon indul meg a tánc.
Fölemelkedtem ültőhelyemből és hallgatóztam. Ha baj fenyegetné, kiáltana... de semmi sem mozdult. Mindenütt csend és az erdő hallgatag némasága. Itt még madár sincs. Elűzte őket az ágyúk és fegyverek lármája. Egy-egy kacagás gyenge visszhangja idáig is elvergődött a meleg esti levegőben egyéb hang azonban nem hallatszott. Jókedvük van ezeknek az orosz legényeknek, hogy ennyit viháncolnak.
Az ajtód elé fekszem és tizenkét katona nem tud elhurcolni a szobád küszöbéről. Van Roosen bárónő odadobta magát a szobrász mellére és őrjöngve csókolta a nyakát. A boldogság, a csend, a fény, az emberek hódolata, a történelem minden dicsősége várakozik rád az oldalamon, ha jössz. És ha nem megyek? kérdezte megrökönyödve a szobrász. Akkor megölöm magamat itt a zárda kapujában.
A Nap Szava
Mások Keresik