United States or Saudi Arabia ? Vote for the TOP Country of the Week !


Alig lihegve a harag miatt, követém őt, az első szó, melyet kiejte, ok lett részemről az ellenmondásra, egy szájvita támadt, Karácson engem «veszett ebnek nevezett, ki őt ki akarja marni ura kegyelmébőlén őt még inkább gyaláztam, mire ő büntetéssel fenyegetőzött, míg kardot nem rántottam ellene; a csapat nagyobbrészt Karácson barátjaiból állott, csak kevés fogta pártomat, harcz támada, sebeket osztánk és kaptunk, míg Tivadar buzogányának egy súlyos csapása engem a földre terített, s társaim megfutamodtak; ekkor az ellenség reánk ütött, nehéz vita után visszaverte ugyan őket Karácson, de észre valánk véve, s így czélunkat el nem érhetők.

Hogy sulyos bűnökkel lesz terhelve, azon nem kételkedtek, csak a fölött tünődtek, ki és mit bizonyíthat ellene, ki adta föl és nem háramlik-e rájuk is mindaz, mi miatt az ügyvédet börtönbe vetették.

Ezen utoljára fölhozott ösztönözésén annyira örvendett Gottlieb Konrad Friderik Türkenfrasz, hogy felejtve Szodoray súlyos szablyája felé nyúló izmos karát, öntetsző mosolylyal szájszegletit ismét füleinek közvetetlen szomszédságába hozá. De mi nem fogunk sem contra, sem juxta artem bellicam szaladni.

Hosszú, keskeny vashidak karolták át a malmok és az elevátorok között sorakozó raktárakat, a kőpartot, a lépcsőket és az út szélén himbálódzó csónakokat. Hatalmas fekete buzaszállító uszályok gyomrába félmeztelen, vizeshátu, csapzotthaju munkások dobálták a súlyos zsákokat. A közraktárakban vasúti kocsikat tologattak.

Testét meggyszín posztó kabát fedezte térdig leérve, hol az iszonyú lovagcsizmákat tőszomszédságban köszönté. Fején egy széles karamú hegyes kalap czifra tollakkal ékeskedék, védelmére mell- és hátvas és azon súlyos egyenes kosármarkolatú kard szolgált, melyet oly sikeretlenül vont elő hüvelyéből.

A közraktárak táján leült egy alacsony kőkockára, amelyhez az uszályhajók drótkötelét szokták erősíteni. A Duna hátán szürke fények opalizáltak; a gőzösök komor füstfellegeket pipáltak égre meredt torkukból. A part mentén most szálltak ki a hajókból a Ferencváros meztelen Tritonjai, a malmok lisztes falai reszkettek a gépek súlyos járása alatt.

Nyilván arra gondolt, hogy a legények bizony nem mindig nyúlnak tiszta kézzel a sebhez és könnyen bepiszkolják. A mester maga kötözte le sérülésemet. És ezt is oly ügyes kézzel »eszközölte«, mintha egész életében mindig effélével foglalkozott volna, pedig nehéz keze volt! Mint egy súlyos pőröly. Mégis oly könnyedén dolgozott a lábamon, hogy jóformán nem is éreztem az érintését.

Természetesen, még pedig igen sulyos váddal terhelve. Gyilkossággal és gyermekcsempészettel. Lehetetlen! kiáltott föl Hermance elhalványodva, mert rögtön az jutott eszébe, hogy esetleg ők is belekeveredhetnek a kényes ügybe.

A LEÁNY: Fekete, gyászos árnyék, Égő romok, rezgő föld, tüzeső, Halott család, halott sziv, halott isten, Égő város, tüzhegy, izzó mező LENTULUS: És égő sziv! LESBIA: Csókolj hát! A LEÁNY: Szive sincsen, Rejti, rejti fekete, gyászos árnyék, Halott álom, halott sziv. Mintha járnék Lelkek között, nehéz, sulyos a lég. Halott isten LENTULUS: Csodálatos beszéd... A LEÁNY: Szeretkeztek?

Egy darabig szótlanul követtem, de amikor bizonyosnak látszott, hogy nem fog megállani a menedéken, hanem lefelé indul a völgy hajlása irányában elérkezettnek láttam az időt, hogy megszólaljak. Erre igen súlyos okom volt.