United States or Lithuania ? Vote for the TOP Country of the Week !


Előáll a batár a fehér lovakkal, a kék batár, a mi gyermeknek való, aztán beülnek az uri népek, elől az üveg ferslógba beteszik a kis koporsót s kocsikáznak még a bánattal is. Az urnak még a temetés is mulatság. Ne mondjál ilyet! Rosszul esik az embernek. Nem bántalak én téged. Sirnak ők is, nekik is fáj... Igen a batárban mégis csak más az, mintha itt czipelem még a testet is. Gyere ...

Az önök poétái palotákban laknak, a mieink pedig egy valamivel liberálisabb czikk miatt, mint amilyen a mérték, futnak a rendőrség elől. Itt van ez az ur, ez az önök találmánya... A kis szürke ember majdnem az asztal alá zsugorodott, mikor körülnézve, észrevette, hogy mindenki őt nézi.

És Dózia készséggel írta le, mit az ügyvéd tollába mondott, azután gyorsan költötte el reggelijét, mialatt Klára elkészített mindent az utazásra s fél óra mulva kocsin ültek s röpültek az indóház felé, hol kevés ideig kellett várniok a berobogó vonatra, mely őket a Dózia által rettegett «veszély» elől a fővárosba szállítá.

Isten ellen való nagy bűn volna, ha ennek a kedves öreg úrnak valami baja esnék. Regina tipegett elől, én bandukoltam utána. Szerencsénk lett: a nap eltűnt az északi égen felsorakozó fellegek mögött, nem kellett izzadnunk a fölfelé kapaszkodó hágón, mely innen a fensík tetejébe vezetett. Igaz, hogy nem is siettünk. Szép lassan, komótosan mendegéltünk egymás lába nyomában, mint a ludak.

Regina szilvóriumot iszik és oktalanságokat beszél. »Ha bosszankodni akarsz tégy jótRegina ugy viseli magát, mint egy vadmacska, elhagyja a barlangot és eltűnik szemeim elől. Elhatároztam, hogy nem törődöm vele, hanem sorsára bízom. Elindulok, hogy valahol ismét megtaláljam a századomat. Mi minden van egy elhagyott csatatéren?

Gondos fürtökbe szedett haja elöl már ritkulni kezdett, aminek eltüntetése éppoly gondokat szerzett a fiatal patríciusnak, mint Licinus borbélynak. Kezében pergamentekercset szorongatott, talán Theokritosz egy idilljét, talán egy adóslevelet. Eleganciájához és pompás megjelenéséhez mind a kettő egyformán illett.

Nem hiszem, hogy ez életben valaha találkozhatnék vele. Azóta, a mint tudom, tönkre ment, elzüllött, elaljasodott. Régi ismerősei egészen elvesztették szem elől, csak néha-néha jön felőle valami hír, hogy közönséges kalandor lett s egészen elmerült a fővárosi társadalom posványába. Mi a neve? ismétlé Sándor, türelmetlenül. Lándsa Jenő, felelt a plébános.

Micsoda hatalom hajtotta, hogy levesse a szűk karmazsin dolmányt, fölrúgja az incselgő Grátziát, hogy megszaladjon a bársonyszájú grófné forró csókja elől, megtorpanjon Nyugat nyíló Szezáma küszöbén s hogy hazatérüljön, szügybevágott daccal, kopott décbundát vonván araszos vállára, tajtékpipák érését vigyázni, parasztszolgálók állát csipdesni, póri meséit hallgatni, maga borát inni, elzsírosodni s végtelen őszi napokon egykedvűn nézni az ónos eső függönyét a fekete barázdák fölött?

Ez, midőn a csatát mulhatatlanul veszve s embereit széledve látá, egy sebes fordulattal eltünt Karácson elől, s majd oly hirtelen a legrövidebb s legbajosabb úton a csatatérről is; a szaladók nagy része Huszt felé sietett ijedtében s az eddig cselt félő várbeliek most kirontottak részt venni, ha nem meggyőzésében, legalább büntetésében ellenségöknek.

Ki is kell heverni, mert ha egy Atlasz Samu jószágán adósság van, az annyit jelent, mint ha egy gróf Szádváry megszökik egy párbaj elől. A hasonlat nem egészen talál; de mindegy. A dolog az, hogy átvette adósságaimat. A dolog, hogy átvettem adósságait, ismétlé Atlasz úr, kissé elkeseredve, mert melegebb elismerést és dicséretet várt volna vejétől.