United States or Israel ? Vote for the TOP Country of the Week !
Jobb is, hangzott a hirtelen válasz már eddig is sokat beszéltél... Általában úgy találom, hogy ma reggel óta túlságosan sokat beszélsz. Férfi létedre ez nem is illik. Ismét elnevette magát és fittyet hányt felém az ujjaival. Okosabbnak találtam, ha hallgatok. Hadilábra kerültünk ez kétségtelennek látszott. Úgy is volt.
Titus halkan Lesbiához beszél, aki alig veszi őt észre. TITUS: Mondd, Lesbia, mért nem hallgatsz reám? Rózsás füled mért nem fogadja be A hangomat? Bántottalak talán? LESBIA: Hangod érdes, az ő hangja zene. RÓMAI IFJU: Jupiterre, ez a bor édesebb! Igyál, Caius, ugysem lesz reggeled! TITUS: Szép Lesbia, legalább nézz reám! Komor lesz és sötét az éjszakám, Ha nem tekint felém tüzes szemed...
Az első jóismerős, akit megpillantottam, a kicsit szabadszájú, egyébképen azonban aranyosszívű nagy vállas Herkules: Varga Ferenc, tartalékos őrmester volt. Mind a két vaskos kezét felém nyújtotta, amikor észrevett.
A sok kölyök mind olyan egészséges és szép... Doktor, maga is olyan papforma ember félig, magával lehet komolyan beszélni, esküt tett maga is arra, hogy nem jár el a szája, ha valamit kikottyant az ember maga előtt egy-egy bolond pillanatban, hát higyje el, hogy csak félig vagyok ember, a testem az, meg a reverendám, meg a formám, hanem a másik felem, a kutya... Ugyan, ugyan...
A poharat szótalan tette le az asztalra és némi különösebb megkülömböztetésül gyufát is hozott. Azután meredten nézve ki újból a nyitott ajtón, megint csak hallgatott. Jó sokáig tartott ez a csendesség, mígnem egyszer felém fordult: Maga tegnap délután is itt volt... Itt. Hajhaj mondta a csontos, barna ember azúta baj történt. Tudom. A malac. Dehogy az felel. Ha csak az volna baj.
Mit csináljunk? fordult ismét felém, miközben letérdelt mellém és szeretettel megcsókolta fájdalomtól izzadó homlokomat nem tudsz a lábadra állni... úgy-e, nem tudsz? Intettem, hogy nem. Össze van zúzva a bokám. Istenem, mit csináljunk... mit... Óh, már tudom! kiáltotta egy segítő ötlettől megkapatva maradj itt, drágám, mindjárt jövök.
Az egész világ forgott velem... nem is tudtam, hogy mit csinálok... mindenféle csunyaság megjárta szédelgő fejemet, azért viseltem magam úgy, mint egy bolond... Hagyjuk ezt, Regina... rég volt. Felém fordította élénk tekintetét és gyorsan megszakított.
Tíz perc mulva az egész század vidám dudorászással elindult észak felé én meg, kezemben az írásos paranccsal, melyben teendőim voltak nyilván felsorolva ottmaradtam árván a nyirfám alatt. Láttam, hogy Varga őrmester, Orgonás, meg a többiek sipkáikkal integetnek felém. Viszonoztam a búcsú-integetést, de abban a percben igazán nagyon el voltam keseredve...
Az összes fiatal fák ki fognak addig korhadni a maga erdeiben... és még mindig nem lesz vége, ha így haladunk. Tudja kérem, az úgy van, fordította felém a fejét hogy én szívesen verekszem, ha meg kell lenni, tátogni azonban nem szeretek. Akinek, mint nekem is, családja vagyon odahaza... feleség, három gyerek... az szereti gyorsan elintézni a dolgait.
A leány nem adott választ, hanem a patak felé kutatott, előrenyujtott nyakkal kutatta végig apró, hunyorgó szemeivel a füves partot s e művelet közben elégedetlenül rázogatta fejét. Majd gyorsan felém fordult és nyugtalanul kérdezte: Hova lett innen az... Az? Igen, az... mert nincs itt. Utazik. Csak nem...
A Nap Szava
Mások Keresik