United States or Brunei ? Vote for the TOP Country of the Week !


Maga is letelepedett az ágy mellé s a szakajtó rongyba gyömöszölt eczetes tormát ő szorította le a saját két nagy vörös kezével a gyermek szemeire. A gyermek magasra dobta magát az ágyon s hörgött perczekig, mig össze tudta szedni magában azt a hangot, ami végtelen fájdalmának megfelelt. Akkor borzasztót kiáltott, mint egy férfi, akit fejbevágnak s felült az ágyban.

Mindenkit agyon akar ütni s fogni kell kezét-lábát, mert veri a rendőröket. Ereszd mán el a kezemet, öcsém mondja egynek őszintén hagy ütnélek orron egy kicsit. Viszik a szalmazsákra, hogy aludja ki a mámort. De előbb föl kell írni a nevét. Mi a neve kendnek? kérdezi az őrmester. Többmintkanász Horváth Ádám! feleli büszkén az ember. Micsoda? Több mint kanász Horváth Ádám! Nem is mondott mást.

Csodálkozva bámultam , nem tudtam megérteni, hogyan gondolhat ilyesmire, de ő nem várta be a feleletet, hanem egyszerre hirtelen megállott, s fojtott hangon kezdett el beszélni, hogy az elülmenők meg ne hallják. Ez a küzködés még jobban elárulta a dühét, s mig lihegve, sebesen beszélt, ökölre fogta a kezeit, mintha valakit agyon akarna vágni. S az én első feleségem hogy hizik!

Ezért , ha mindenki a legnagyobb óvatossággal és vigyázattal viselkedik. Ahol valakinek ragadós betegsége volt, ottan mindenféle dolgokon ágyon, ruhafélén, meg amit a beteg csak használt rajta maradhat sokáig a fertőzés és amikor például a kiütéses, kanyarós gyermek már régen meggyógyult, még mindig megkaphatja a betegséget ezektől a tárgyaktól egy másik gyermek.

Szó nélkül... Csókolj meg előbb, vagy még azt se, utálatos az olyan fej, a miben megbomlott a velő; csak lőjj agyon. Én talán félnék, vagy nem tudnám felfogni a dolgokat... Esküdj... Fiam, ne beszélj ilyet. Addig nem megyek tovább. Kimerülten roskadt le a gyepre s bágyadt könyörgéssel nézett föl a szép szál emberre, a ki lehajolt utána. Elpusztulok itt, de nem megyek. Esküdj meg...

A félreugrott, a tanító meg a kocsisok megijedtek, de a gazda befeküdt még mélyebben a szalmába, behunyta a szemeit is s boldogan elnyult a előtt, a mely most már idegesen szaglászni kezdte, mintha idegen volna. Ne rugjál agyon öreg, ne rugjál... A tanító kiabálni kezdett. Jöjjön nagyságos ur, jöjjön. Maga nem érti, nem érti... A tanító már kezdte érteni. Megijedt tőle.

Leültem elébe a Rüstungomra, amit időközben ledobtam magamról s megpróbáltam kihámozni ebből a zavaros históriából az igazságot. Mondd csak, Regina hogy került ide az a csavargó és ki lőtte agyon? Azonban, ha fáradt vagy és pihenni szeretnél elvárhatok a dologgal holnap reggelig is. A leány felém fordította sápadt arcát.

Ugy mozog a fejem a nyakamon, mintha dróthoz lenne füzve és ugy bámulok majd a világba, hogy semmit se látok. Akkor aztán ujra a te dolgod következik. Állj meg. Esküdj. Mire? A mit én kérek tőled, azt meg kell tenned. Én nagyon, de nagyon megijedtem a komponistától, nem akarok olyan lenni. Ha egyszer látod, hogy olyan bután bámulok rád, mint a hogy ő meredt reám, lőjj agyon.