United States or Mexico ? Vote for the TOP Country of the Week !
Én most csak azt akarom tudni, gondolt e rám... nem, ez nem elég, nekem ennél több kell, sokkal több: szeret e egy kicsit. Mondja, kis Katicám? Gondolja meg, mit mond; mert ha nem szeret, akkor én biz' Isten nem jövök vissza többet soha soha... A leány megszeppent. Anyáskodó gyöngédséggel mondta: Lássa, nincsen esze. Szeret e? Erre feleljen nekem.
De angyalom, mikor ez az egyetlen mód, hogy lássam! Ne féltsen engem; jó tornász vagyok én; a vedret leeresztettem s a kútostorba fogódzom; de ha olyat mond, amitől megfájul a szívem akkor... Hallgasson! ne ijesztgessen engem; még hallani sem akarom az őrültségeit, érti?... Mit akart mondani?
S mikor az inas marhahust hozott, makarónival körülrakva, az inast igen nagy félelmek közt szólitá: Ide ne hozzon kigyelmed nekem valami kigyót vagy békát, mert én itt ezen helyen szörnyet halok ám. Ej, nagytiszteletü ur, mond a grófné, hiszen nem kigyó ez, hanem tészta.
Ez már aztán a népszerüség! mond magában a képviselő, még a bérkocsisok is mosolyognak, mikor a lakczimet mondja nekik az ember. Megérkeznek, a bérkocsis becsenget, X. ur belép: a kapusné fogadja. Itten van az Egyetértés? kérdé a képviselő ur. Hogy ne volna itt egyetértés? csak tessék felsétálni a lépcsőn. Én vagyok X. képviselő. Jelentsen be! Szükségtelen. Jár ide képviselő száz is.
És másodszor boszant a gondolat, hogy maga rá van szorulva az ő tapsaikra, mert enélkül magára nézve az életnek semmi öröme. Mira nevetett. Amolyan primadonnanevetés volt ez, amelyet az utca tulsó felén is meg kellett hallani. És Vidovics így szólt magában: Tudja, hogy a nevetése is zene s szereti hallani ezt a muzsikát. De azért úgy látszik, komolyan gondolja, amit mond ...
Igy jött köztük létre az egyesség, hogy ő bucsut mond a multnak és az intézetnek, s titkon elhagyja azt, ki eddig gondoskodott róla, de hogy kinek az ő létele teher, azt úgy Obrenné, mint Klára gyakran elmondták neki. Az előbbi talán meggondolatlanságból, az utóbbi érdekből, de egyforma hatással a tapasztalatlan leányra.
Csak pár nap előtt hallottam egy Zsófi nevű szobaleánytól, hogy Holcsiéknál van, de Klárának igazat adok, mert Kardos úr, ki pár hét óta hónapos szobát bérelt tőlünk, elmondta, miként ő végette járt Genfben, s ha ez nem történik, a többi sem következik utána... Nagy élénkséggel és természetességgel adta elő szavait a leányka, s Esztheyné látta, hogy a mit mond, arról meg is van győződve.
És te ezt elhiszed neki? Szóról-szóra, mert láttam, hogy a mit mond, arra el is van tökélve. Sőt figyelmeztetett, hogy más valaki, a ki gazdag és hatalmas, kutatja Dózia hollétét, s ha jól el nem rejtjük, föl is fogja találni. Ezt mondta ő? És nem nevezte meg, ki az, ki a leányt keresi? Nevét nem említé. Nem is szükséges az, mert én tudom az illető kilétét!
Kevés biz az, de már arról nem tehetünk. Én tehetnék, ha megengedné az uradalom, mond a molnár. Halljuk: hogyan? Hát a mi viz már egyszer lefolyt a malomról, azt megint csatornán át visszavezetném a patakba, hogy ujra a kerékre menjen.
Szamarak vagyunk, fiam, azok, az egész menázs!... Kadar már ezt nem hallotta. Kocsija a kapu előtt várta, felült s rögtön hazaindult a faluba. A félúton rákiáltott a kocsisra: fordulj vissza! Az jutott eszébe s ebben az eredményben összpontosult minden, a mit zavarosan összegondolt az uton, hogy visszamegy, együtt vacsorázik a tisztekkel és mond nekik valamit.
A Nap Szava
Mások Keresik