United States or Maldives ? Vote for the TOP Country of the Week !
Innét a magyar »város« szó is: olyan hely, amelyet vár védelmez. A városok iparos és kereskedő lakósai hamarosan jó módba jutottak, tehetősek lettek.
S hogy ő maga is az elmúlás borús gondjaiba tévedt olykor, arról nemcsak a Természet világa vagy a józan okosság dicsérete s a Bihari remete kerekbetűs kézirat-tekercsei árulkodtak ott a kicsiny, házi bibliothékában, hanem a deckás kert sarkában álló almafa is, amelyet fej fául rendelt magának öreg Bessenyey György, még a múlt tavaszon kimérve tövében síri ágya helyét.
Mielőtt jelentést tennék felettes hatóságomnak és a hibás rendőri közegeknek nemcsak alapos kitanítását, de egyben példás megbüntetését is indítványoznám, aminek, szent meggyőződésem szerint, meg is lesz a kivánt eredménye, arra kell kérnem önt, hogy csekélységemtől méltóztassék elfogadni a bocsánatkérést, amelyet a megtévedt rendészeti szervezet nevében ezennel tiszteletteljesen van szerencsém fölajánlani.
Persze ezen már segíteni nem lehet, legfeljebb néha így írásban adatik meg néki az elismerés, amelyet a világ teremtése óta nélkülöz. Hasonló szomorú sors részese egy másik derék és tiszteletreméltó háziállat, a sertés. Azt mondják: részeg mint a disznó, piszkos mint a disznó.
Csak az a kérdés, megkapom e Nusikát; mert ha nem kapom, akkor jön a vizsgálat, az idézés, a gyanúsítás, a szégyen... Hallgass! már elegem van! kiáltotta Steinhuber megszeppenve. Isten neki... de ha becsapsz engem!... Ne tartson attól főerdész úr. Bízza csak rám. Nusika kérem, hol van az a zsebkendő, amelyet kivett a retikülből a hármas kőnél? Itt van. Adja ide, kell a babonámhoz.
Csak ha nem kap idegen fészket, akkor keres valamilyen alkalmas faodut vagy sziklahasadékot, amelyet vékony ágakkal, száraz fűvel, gyökérszálakkal, rőzsével, mohával bélel ki. A függő cinege nem szorul a más fészkére, mert maga építi csodálatosan művészi fészkét, amely a fűzfa előrenyúló ágán csüng.
Otthon a kardot egyik sarokba, a sapkát a másikba, a blouzt a harmadikba. Abból kiesik a szabadságos kis könyv, amelyet újmódiasan fényes rézszegekkel patkoltak meg. A lábak alatt egy apró férfiú ténfereg. Apa, tönyvet kéri. Minek az neked, fiam? Nem játék ez. De már nagyon rákötötte magát. Tönyvet. Hát nesze, de jól vigyázz rá, el ne tépd, mert nagyon drága jószág. Épen tíz esztendőbe került.
Apa hivatja, Géza bácsi! ott van az irodában; azután, ha a dolgát végezte, megcsinálja ám nekem a cinkefogót, ugy e? Úgy néztek össze, mint két bűntárs, aki érti egymást. Az írnok egy cigarettát nyomott a diák kezébe: fogja Janika; hanem meg ne lássák!... A nagyasszonyoknál ezalatt csakugyan szépen összegyülekezett az érdekes társaság, amelyet Jolánka említett.
Persze, ha családom lett volna nem fogtam volna így fel a dolgot dehát senkim sem volt, sem feleségem, sem gyermekem, sem szüleim, akik szegények, rég pihennek, az ilyen magányos kakuk tehát nem hagy itt senkit, akiért aggódjék és miatta sem érez bánatot senki. Az egyetlen élőlény, amelyet sajnáltam otthagyni lusta öreg kerülőim gondozására, hűséges kutyám volt, a Zsandár.
Mikor a férfi eltünt a szeme elől, leeresztette a kötényét; virágai lehulltak a földre. Aztán két sűrűn összehajtott papirlapot vett ki a zsebéből. Az egyik egy express küldött levélnek a fogalmazványa volt; ezt a levelet egy héttel ezelőtt ő írta az apjának. A másik az a távirat, amelyet ma kapott Van der Kerkhoven úrtól.
A Nap Szava
Mások Keresik