United States or Isle of Man ? Vote for the TOP Country of the Week !


Néhány pohár bor után Mihály ur félrehuzza S....-t s mondja: „Bruder! ha néha bolondozunk is veled, mindamellett szeretünk s nem akarjuk, hogy megkárosodjál, mint embered intelek, vigyázz, mert ez a Mezdédi irtóztató kegyetlen ember, ez most spionkodni jött hozzád, hanem te gazdag vagy, adj neki 60 tallért, mert a dácziát nagyon szereti.“

Fiam, Piacella Garibaldi, most olyan eszméket ... Dömötör igazat adott a gazdag sírkőgyárosnak, csak hozzátette: Dolgozni kell, barátom, dolgozni, mint az igavonó baromnak. És eszébe jutván, hogy egy megkezdett mintáját elfeledte nedves ronggyal letakarni, sietve kifizette borát és eltávozott.

Éppen olyan szabása van az arczának, a szeme is ugy néz; ha megöregszik, szakasztott olyan lesz, mint az én szegény öreg angyalkám. Nohát ezt a leányt én elfogom venni. Ha szegény, nem baj, ha gazdag, hát én is az vagyok, végre is ez nem fontos. Elveszem, és ez a . Nyugalmat akarok. Most már túlságosan megviselt ez a sok üldözés. Belefáradna egy igazi bolond is.

Mindakét felírás az adósságcsináló és emellett bizalmaskodó, hetyke bohémeknek szólt, akik a tisztes sírkőgyárost gyakorta csak öregemnek, vén uzsorásnak, vagy Piacella apónak címezgették. Dömötör most észre sem vette ezeket a rideg és kertelés nélkül őszinte figyelmeztetéseket. Az volt a szándéka, hogy néhány ezer korona kölcsönt kér gazdag barátjától.

Utóbb aztán rájött arra, hogy a választóvízzel kevert gumi ellentáll a hidegnek és melegnek. Rögtön szabadalmat vett erre a találmányára és egy gazdag emberrel szövetkezve, Newyorkban gyárat alapított. De most, amikor a sok évi küzdelem gyümölcsét élvezhette volna, olyan rossz gazdasági viszonyokat hozott az 1837-ik esztendő, hogy a gyár megbukott és üzlettársa az egész vagyonát elvesztette.

Feleségét, Van Roosen Herta bárónőt, a gazdag, szép és negyvenkét esztendeje ellenére leányos finomságu szőke kis teremtést oly vallásos áhitattal imádta, hogy más asszonyszemélyre csak nem nélküli és elvont szobrász-szemmel tudott rátekinteni.

Milyen nagyszerű, hogy te magaddal hordod a te bolondos környékedett a legjózanabb helyre is, mint a csiga a házát. Hej, Géza élni, élni, élni kellene. De nem máshol, hanem otthon. Mert ha az ember máshol él, az olyan, mintha csak álmodna. Sohasem olyan valóságos mint otthon. Tulajdonképen csak ezért jöttem haza. Csak ezért. Nem fog itthon nyakadba ülni a nagyúri, gazdag familiád és a társaság?

Ismétlem, nem mondhatok ez idő szerint semmit... De a mi a gyanút illeti, azt a magamféle ember mindenkire kiterjeszti. Legyen az gazdag vagy szegény. Úr vagy szolga, nagy hangzású nevekkel már sok bűnös takaródzott, s én a rossznak már annyi példáját láttam, hogy senkit sem tartok kivételnek. Nem értem, mit akar mondani.

Hanem megtaláltam eczer az orvos doktort, a ki gyogyitotta fürdőben azokat az embereket, a kiknek semi bajuk sincs. Igen baratságos férfiu volt. Csinyalta ü egy gazdag bojár familianak következendü arjegyzékecskit: „Vigesima prima Junii, Orvosi consulatio nagysagas ur, aszonysag is kisaszonysagal. Hat arany. Kivantam ugyanakor olahulszinetatye“ 1 arany. Junii.

A férfi itt kezdte elmondani azt, hogy mennyi a jövedelme, s hogy nem gazdag, s a leány belekapaszkodott a karjába s lassan a vállára hajtotta a fejét. Most már érezte, hogy ez az ember lesz az ura. Ugy kell ennek lenni és arravaló ember, derék ember, s lassan, lassan fölemelte a karját, hogy magához ölelje.