United States or Mali ? Vote for the TOP Country of the Week !


Ezért már a Szilágyságban megállottam, s onnan jövök most a békeség nunciumával, s tovább megyek Russiába; előbb nem indulhattam, mert retirádám óta betegen feküdtem. Szodoray nem unhatá tovább a kapitány csevegését, feléje fordult tehát s fölszólala: Tessék leülni kapitány uram, egyék, igyék.

Egy napon azonban Holcsi kereste fel őt, mi még nem történt, s nyugtalanságot okozott neki, midőn nála az ügyvédet bejelentették. Meglehetős hidegen és egykedvűen fogadta. Megkapta levelemet? kérdé az ügyvédtől, mielőtt a látogatása czélját elmondhatta volna. Éppen abban az ügyben jövök, gróf úr, s tudatom, hogy a kutatott leányt, Pármai Dóziát sikerült megtalálnom.

Én most csak azt akarom tudni, gondolt e rám... nem, ez nem elég, nekem ennél több kell, sokkal több: szeret e egy kicsit. Mondja, kis Katicám? Gondolja meg, mit mond; mert ha nem szeret, akkor én biz' Isten nem jövök vissza többet soha soha... A leány megszeppent. Anyáskodó gyöngédséggel mondta: Lássa, nincsen esze. Szeret e? Erre feleljen nekem.

Mily ritka szerencse, grófné, azt hittem, már teljesen elfeledkezett rólam, kezdé Obrenné s helylyel kinálta meg vendégét. Egy kérdéssel jövök, melyre kérem, hogy feleljen nekem őszintén. A legnagyobb készséggel, ha az hatalmamban áll. Hol van Dózia? Erre a legnagyobb örömmel válaszolnék, ha tudnám. Nincs már Holcsiéknál?

Ezek egész életükben ötven emberrel ismerkednek meg, a Szénatéren és a Krisztinavároson soha tul nem mennek. Az a fiu majd egy év óta nem mozdult ki az udvarból se és tudja, hogy nem is fog többet. Ezért. Hogy nézett rám. Gyere. Nem jövök többet ide. Nem akarok soha többé ide jönni. Igy beszéltek, Aztán kimentek a Lovas-utra és találkoztak Zelma nénivel, aki ruhakihordásról jött haza.

Kumm sofurt... hol maradsz annyit! csapott ismét fülembe a kis vörös hangja. Jövök! Azonnal gyere, különben nem maradok itt!... kiabálta mérgesen a leány nem érted, hogy félek egyedül... Nem érted, hogy nincs mitől? Tudhatnád, hogy nem lehetek messze, ha a szavamat meghallod... tehát ne ordíts. Nem ordítok! hangzott a még mérgesebb kiáltás te ordítasz! Regina kisasszony, csendesebben...

A legszebb és legokosabb, most jövök hozzád segedelmedért. Mondá Pintye Gregor a havasalföldi testőr kapitány nagy örömére. És miben áll az? kérdé emez. Elmondom tüstént, csak előbb hivasd elő Tógyer utitársadat. Ott a bokor alatt fekszik, hídd elő, Mitruj.

A mint kinyitotta az ajtót, Sándor ijedten ugrott föl az ablak mellől, melynek párkányára dőlve komor merengéssel bámult le a kertbe. Arcza gyors váltakozással elhalványult és elpirult, s megrianva, zavartan nézett szokatlan vendégére, mintha sejtené, hogy látogatása Klárával van kapcsolatban. Hivatalos ügyben jövök, kezdé a plébános, hideg, hivatalos hangon.

Schon gut... szép tőled, ha most így gondolkozol válaszolta halk hangon s közben, mintha egy bánatos sóhaj is ellebbent volna ajkairól de azért, mondom, elpusztulhattam volna... Amikor elhagytál és egyedül maradtam, nagyon el voltam keseredve. Azt gondoltam, hogy az én életemnek igazán nincs semmi értelme tehát minek is élek? Senki sem örül, ha jövök és senki sem búsul, ha megyek.

Nálam kiegyenlíti egymást a sok eshetőség. Ha az egyik becsap s nem tartja be a határidőt, itt marad helyette a másik. Abban tovább remélhetek. Ha a végén majd összeadom az eredményeket, higyje meg, jól jövök ki az üzlet mellett.

A Nap Szava

cókmók

Mások Keresik