United States or Portugal ? Vote for the TOP Country of the Week !
Szirmayné és Szodoray leírhatlan indulattal, öröm és aggó, kínos várakozás között gyötörtetve hallgaták az olvasó öreget. Szirmay Ilona levele. Édes jó anyám! Ha édes jó anyám veszi-e ezen levelemet, vagy nem, azt nem tudom, de arról sem vagyok bizonyos, akkor én hol és hogy leszek.
Nem akartam háládatlan lenni s elhatározott szándékom volt tudósítani hollétemről, bár nem tudtam volna hova czímezni levelemet, miután sem kilétét, sem lakását nem közölte velem, de Obrenné közvetítette volna a tudósítást. Okom volt arra, hogy ne tudassam kilétemet.
Azért könyörgöm, küldjön édes jó anyám vagy akárki rokonaim közül, ki ezen levelemet olvasni fogja, valakit, ki engem megszabadítson a pogányok kezéből, különben a sírás és szomorúság megölnek engemet, mert már jókor hajnalban kimegyek a tengerhez és zokogok, és éjszaka is csak úgy bírok elaludni, ha a sok sírástól elfáradtam.
Egy napon azonban Holcsi kereste fel őt, mi még nem történt, s nyugtalanságot okozott neki, midőn nála az ügyvédet bejelentették. Meglehetős hidegen és egykedvűen fogadta. Megkapta levelemet? kérdé az ügyvédtől, mielőtt a látogatása czélját elmondhatta volna. Éppen abban az ügyben jövök, gróf úr, s tudatom, hogy a kutatott leányt, Pármai Dóziát sikerült megtalálnom.
A sötétszemű fruska elpirult; gyönyörű, lelkes szemét a legényke felé fordította: Nem kaptam én magától levelet, mondta mohó mentegetődzéssel. A fiú olyan tekintettel csudálkozott, amelyben az örömnek s az elégedetlenségnek egyképen volt nyoma. Nem kaptam, erősítette a kisleány; semmit sem kaptam én. S ha megkapta volna a levelemet, válaszolt volna rá? Hogyne! Szívesen? Szívesen!
A Nap Szava
Mások Keresik