United States or Croatia ? Vote for the TOP Country of the Week !
A bölcsőnek feléje, sem nézett; behúzódott lassan a szomszéd szobába, ahol annyit voltak együtt; ő az íróasztala mellett; a szegény kis asszony pedig a kézimunkájával, és folyvást őt nézte; minden mozdulatát leste. Leült ahhoz az íróasztalhoz és megírt sebtében egy táviratot; volt egy asszony testvére, azt hívta. Azután elszántan vette elő a revolverét s a csövét a halántékára illesztette.
Ő férfiú s tudja kötelességeit minden iránt. Ő kötelmeit mindenkor híven betölté s legközelebb a VII. fizetési rangosztály nyújtja feléje a jobblét reményhorgonyát. De a család család. Azzal kötelmek járnak. Emilie von Stobber elmerengve nézett kék szemeivel a lámpavilágba s bólintott. A család. Thatsache, wirklich. Azonban mondta Miklós szájával és ujjaival van egy eshetőség.
Hogy annak az írnoknak is mjndenre futja az idejéből, csak ezzel a baromfigyilkos görénynyel, vagy miegyéb istenátkával nem bir; s a többi... Az írnok arra sietett, ahol Mári jajongott. Az elkeseredett nőszemély zászlóként lengette feléje a megfojtott plimuthot. Biz az idei jérce létére volt akkora mint egy nagy magyar kakas. Kár volt érte, hogy olyan csúf halállal végezte.
Atlasz úr zsebébe nyúlt és egy kis lepecsételt levelet vett ki. Sándor nem várta, hogy feléje nyújtsa; kikapta kezéből, gyorsan megnézte pecsétjét, borítékát. Semmi czím nem volt rajta.
Bornemissza szolgájára támaszkodva szállt ki a vén bárkából és erősen sántított, de José szemei csak Klárát keresték, ki észre sem véve feléje nyújtott kezét, az ő segélye nélkül szállott ki a kocsiból. Mi újság? Mi történt? szólott érdes, szaggatott hangon. Kellemes és kellemetlen! felelte és Klárára nézett. Klára lányom! Nyújtsd kezedet és üdvözöld néhány szíves szóval jövendőbeli élettársadat.
A mint közelebb ért hozzá, elbocsátotta apja karját és feléje futott. Valóban szép tőled, hogy elém jöttél. Honnan tudtad, hogy atyámat mentem meglátogatni? Gondolhattam, hogy ily korán nem mehetsz máshova, felelt Sándor megkönnyűlt lélekzettel, látva, hogy Klára maga magyarázza kedvezően találkozásukat.
János ráveti a szemeit és reszkető karjait nagy izgatottság közepette feléje nyujtja. KATICA: Meghiszem azt. JÁNOS: És mi az? KATICA: Három varázsige: a hangulat, a szin és az illat ... KATICA: Igen ... ez a kedvenc parfümöm. KATICA: Hát nem kedveli az ákácillatot? Milyen kár, hogy hamar elpárolog. JÁNOS: Köszönöm ... nagyon köszönöm ... Ugy-e, egy cseppnek illata is soká eltart?
Atlasz úr, kikelve arczából, kimeredő szemekkel, halálsápadtan feléje kapott mindkét kezével, mintha be akarná száját tapasztani vagy rá akarna ütni; azután egy iszonyút kiáltott és aléltan a földre bukott. Kiáltására berohantak a háziak s Eveline sietett atyját fölemelni a földről és magához téríteni.
Eleinte úgy rémlett szemének, a leány sem értette, s meglepetve, csodálkozva nézett rá; de utoljára mégis megértette és kezét nyújtotta feléje. «Hiszi-e, hogy boldoggá fogom tenni?» ... mintha ezt kérdezte volna tőle; de azt már nem tudta, mit felelt rá, csak arra emlékezett még, hogy magához vonta kezét és átölelte derekát, és a leány vállára hajtotta fejét, s könnyezve és mosolyogva mondta: «Ki hitte volna, hogy a jó pajtásságból szerelem legyen?»
Kezdtek inkább azokban megbizni, a kik nem kiabálták tele a falut. Közben megesett egy-egy kis temetés. A gyerekek unták meg leghamarabb a dolgot, költözködtek a másik világra. Vajdát is azzal fogadta egy este az asszony, hogy félrebeszél a gyerek. Két napig virrasztottak mellette, egymás karjába adták a forró kis testet s a férfi feléje se nézett a kocsmának.
A Nap Szava
Mások Keresik