United States or Malta ? Vote for the TOP Country of the Week !
Én most csak azt akarom tudni, gondolt e rám... nem, ez nem elég, nekem ennél több kell, sokkal több: szeret e egy kicsit. Mondja, kis Katicám? Gondolja meg, mit mond; mert ha nem szeret, akkor én biz' Isten nem jövök vissza többet soha soha... A leány megszeppent. Anyáskodó gyöngédséggel mondta: Lássa, nincsen esze. Szeret e? Erre feleljen nekem.
Egy tizenhét esztendős kis lány! Lássa, nekem fáj, hogy maga a két vidám kutyát, engem, a katonát s az egész Berényt csak staggione-nak tekinti, staggione-nak, amelyet hat hét mulva tökéletesen el fog felejteni ... Mert nekem ezek a napok nagyon, de nagyon kedvesek! Mit akar? Ez már a negyedik állomásom.
Az talán megfelelő lenne, ámbár másforma ember kellene oda. Agilisabb... Különben is egyszerre tárgytalanná vált a dolog, mert egy másik ügynök közbevágott: Az már be van töltve. A kis, félénken mosolygó emberke felé fordult s egy kis szánakozással mondta neki: Lássa bácsikám, ilyen embernek kellene magának is lenni. Olyannak, mint a ki ezt az állást elnyerte.
Akár így, akár úgy forduljon tehát a kocka, a főherceg rendünknek mindenképen nagy hálával fog tartozni. Mert az első esetben veszedelmes vetélytárstól, a másodikban még veszedelmesebb összeesküvőtől szabadítjuk meg. Mert bármi érje is, vesztét rendünk érdeméül kell feltüntetni, hogy ő hercegsége bennünk lássa leghasznosabb szövetségeseit és támaszait...
Lássa, Mariska, én el vagyok perzsaszőnyegek és perzsa lányok nélkül, egy nagy csűrben, melyben sok a tulipános bútor s még több az evőeszköz, de kevés a műtárgy. Megvagyok egy rossz bricskával s Cipriani báró azt mondja rólam, hogy nem tudok élni. Talán igaza is van. Annyi bizonyos, hogy engem egy oldal szalonna meg egy meleg takaró egy hétre teljesen kielégít.
Nem volt itt semmi titkolni való. Attól a pillanattól kezdve, hogy rejtekhelyéről kimerészkedett és a közelembe került, egészen mostanig az egész kalandocskát bátran ki lehetett teríteni a napra, hogy mindenki lássa.
Az asszony: Lássa Kálmán, magának tudnia kellett, hogy kit köt az életéhez, vagy: hogy kihez köti magát, amikor utánam járt. Én egy pillanatra sem tévesztettem meg; nem voltam megalkuvó.
Ezeket a szinte meztelenül kacér szavakat úgy mondta, mint egy gyermek, aki csupa kiváncsiság s aki még nem törődik vele, hogy mit gondolnak róla. Vidovics komolyan felelt: Így tetszik jobban. Örülök rajta. Szeretnék szép, nagyon szép lenni; olyan szép, mint Lola. Lássa, azt mondják, hogy nagyon hasonlítunk, sokan össze is tévesztenek, s én úgy találom, hogy Lola százszor szebb, mint én.
Lássa kend borbély uram! kezdé Stiffelbauer Tóbiász, a városbíró, kiemelve fejét mentéje magos préméből, melynek melegében ő bölcs beszédein előbb kotlani szokott, lássa kend, mily nagy dicsőség fog hárulni kendre, ha a világszerte híres haramiát egy borotva vonással lenyakazza.
Gyorsan eltaszigálta a székeket az útból. Mosolygott. Ritkaság öreg arcon a mosoly. Lám, mondta milyen jó, hogy a nyugdíj nem nevel pocakot. Ez a pincér egy teve. Egész torlaszt épített ide székekből... Bocsánat!... Lássa, én öreg vagyok már... Megengedi, hogy segítsek? A nagyapja lehetnék... Én már sok mindent megértek... Az asztal végén a széket alátolta.
A Nap Szava
Mások Keresik