United States or Palau ? Vote for the TOP Country of the Week !
Csak egy szörnyen sápadtarcú fiú maradt lesüppedve az asztal végén. Székéhez mankó volt támasztva. Jobbkeze fehér pólyával felkötve a nyakába lógott. Ez a fejét hajtotta meg mélyen. Mellette egy hely üres volt. Az egyetlen pincér a tányérokat szedte. Karján a porcellán pirámissal megállt a doktor mellett. Bab kolbásszal...
Pillanatok alatt visszaélt egy semmisnek látszó epizódot, ami mégis mondhatni groteszk bájjal rajzolódott rá arra a perce. Az első szép, meleg napon történt. A sétatér felől kocogott mankójával. Mint mindig, legkorábban, hogy ne kelljen székek és emberek között botorkálni a helyére. A pincér az asztalt terítette kint a teraszon.
Jóval az éjjeli zene után, a virradat órájában történt. Azoknál a pezsgős üvegeknél tartottak, amelyeket már senki se számlál, még a fizető pincér se. Az asztalnál ülők közül ketten már szenderegtek; Vidovics is mintha másfelé gondolt volna. Cipriánit ellenben kissé lármássá tette a bor; folyton ő beszélt.
Az üveg szikrákat szórt, mint egy óriási gyémánt... Mákosmetélt... Igen hagyta rá a doktor. Mákost eszel? szólt bele az őrnagy figyelmeztetően. Hisz nem szereted a mákost Jani. Igaz. Hozza dióval... Nem hiszem, hogy tudnám dióval szolgálni szólt a pincér kissé fancsalin, de restelkedés nélkül. Akkor szárazon, csak azt a kis megemészthetetlen szemetet ne szórják reá...
A Nap Szava
Mások Keresik