United States or Gibraltar ? Vote for the TOP Country of the Week !


De micsoda barbár az, aki ezt a két fejet összetéveszti! Az egyiknek a haja majdnem szőke, a másiké sötét gesztenyeszínü; az egyiké bágyadtan puha, selyemszerü, a másiké tömött, buja és bársonyos fényü. A szőkének a szeme világos, derűs, nyájas kék, mint a zürichi vize egy áprilisi délelőtt, a barnáé olyan, mint egy melegtüzü zafir.

Kinyitotta a szemét, rámmeredt és nyöszörgött... De fölismert. Tehát, hála istennek, öntudatnál volt. Egy pillanat alatt megszabadítottam kötelékeitől, leültettem az oszlop alá a fűbe, megsimogattam a fejét és pár csepp rumot akartam önteni a szájába. De azt remegő kézzel elhárította. Nem kell... rebegte alig érthetően.

Ez mind az enyém, gondolta kissé nehéz és kusza impresszióval. Bizonyára nagyon boldog ember vagyok sóhajtotta észre sem vehető lélekzettel és majdnem elmosolyodott. Megbiccentette a fejét, a kezével fáradtan és gyengéden legyintve, kilépett az ajtón.

Mondtam már, hogy nem vagyok kisasszony... Én nem cigarettázni szoktam ebéd után, hanem mosogatni. Azt is lehet, ragadtam meg vidáman a szót itt a kokeszli, meg a sajka, nem árt nekik, ha szakértelemmel kimosod őket. Kimosom, de előbb vizet kell melegíteni. Hozz a forrásból, van ott elég. A leány fejét rázta. Oda nem megyek egyedül... mormogta aggodalmasan. Halt!

Tudod, hogy kezemben vagy s együtt veszünk el. Kardos megcsóválta fejét. Bárki legyen is az, ki a szomszédban beszél, gondolá elmosolyodva, ügyetlen és ostoba ember. Tudja, hogy lakik valaki a szomszédban, ki hallgathatja s ilyen veszedelmes dolgokról beszél! De gyorsan ismét hallgatódzott s megismerte hangját szomszédjának, ki könyörgő hangon mondta: Bocsáss el, Kálmán.

Szekerka Palcsi a gunyhó küszöbén ült s harmonikázott, tempósan, öregesen. Öreg Sinka György most se beszélt sokat, csak ivott s a nóta irányában ingatta a fejét. Egyszer aztán felugrott s magosat rikoltva, nagyot dobbantott. Táncolni kezdett, feje fölé emelve a virágos korsót. Vadul, szilajon ropta, akár hatvan esztendő előtt.

A felesége megsimogatta a fejét, megcsókolta a homlokát; megigazgatta az ágyát s lefektette, mint a gyermeket. Csicsijgatta, bubusgatta, kényeztette. Úgy tett vett körülötte, mintha fehér galamb szálldosott volna a szobácskában, amelynek minden zuga a gondos, szorgalmas, fáradhatatlanul jóságos, gyöngéd kis asszonykéz nyomán szépült.

Tudjuk mi jól: barátságban áll mesteruram a haramiával, s ha parancsunkat pontosan végre nem fogja hajtani, mint egy tolvaj czinkost fogjuk megbüntetni, de ha kend Pintye Gregor fejét a városházára hozza, privilegiumot kap tőlünk, mely szerint csak kend egyedül lehet borbély Nagybánya egész vidékében, s efelett még a város chirurgusának is nevezzük. Ezt akarja a Magistratus. Deliberatum est.

A fejét hátrahajtva, lábait szétvetve ivott, minduntalan odasandítva a liburna felé, amelynek szélén harminc csáklya emelkedett a levegőbe. Abban a pillanatban azonban, amint a fölemelt csáklyák ropogva vágódtak bele a gálya oldalába, hogy a két hajót összekapcsolják: Testa rémülten eresztette el a korsó füleit s a vörösbor végigömlött ruháin, nyakától a talpáig.

Amikor ide jöttünk, ehez a forráshoz, folytatta csendes, tünődő hangon, akadozva, mintha emlékeit akarta volna a fejét borító homályból életre kényszeríteni, mindig helytelenkedett... igen... Itt mindig kedve volt a gnädiges Fräuleinnak. Hancurozott velem, letepert a földre és hemperegtünk... igen. Mint két kölyök.