United States or Ghana ? Vote for the TOP Country of the Week !


Sokáig tartott, mig annyira mentek, hogy a férfi beszélt is arról, a miről eddig csak gondolkozni mertek. De én nem tudok majd maga nélkül élni tört ki egyszer belőle s megragadta a leány kezét. A leány csak nézett és mosolygott a nagyon szerelmes szüzek tiszta, boldog mosolygásával s folydogálni kezdtek szeméből a könyek.

Elment az eszed? kiáltott föl megriadva az ügyvéd. Csak nem akarsz olyan társaságban élni, mint Oroszlay gróf és barátai? Nem akarok, de szeretnék. És a kinek pénze van, az szívesen látott vendég mindenütt, viszonzá bizonyos hetykeséggel Klára.

Hanem a felesége mosni és takaritani járt és igy gyerek nélkül csak megtudtak élni. Az egyik szobát kiadták tizennyolc forintért. Egy fiatalember lakott benne. Valami festő féle. Igy hát csendesen éltek és nem is volt más zavar, minthogy a szobaurhoz néha mindenféle furcsa fiatalemberek és lányok jöttek.

Ez ellen Atlasz úr semmit sem szólhatott. A különbséget nem tagadhatta. Látja öreg, mondá a fiatal gróf, egy kissé barátságosabban, mert utoljára is meg kell becsülni azt, a kitől százezreket várunk, látja, öreg, épen az vert adósságba, hogy rangom szerint akarnék élni.

A bascsausz sóhajtott, ő ismerte e dolgokat, őt is messze földről hozták ide, bölcsője pálmafák alatt ringott, azaz hogy pálmafákhoz volt kötözve a szülői sátor mellett az a gyékény, amelyben életét kisdeden élni kezdte. Mennyire vágyhatott ő haza! A szegény Ibró már akkor a nyolcadik esztendejét szolgálta s még mindig nem tudta, hogy mikor eresztik haza.

Most jutott eszébe először, hogy lehetnek dolgok, amelyeket ők ketten másképpen látnak, amelyekre nézve soha, de soha se érthetik meg egymást ... Olyan szívvel-lélekkel a szinpadé? kérdezte Vidovics. Istenem, hogyne! Hisz neki akarok élni!

Rámegy az majdnem háromszáz vonásforintra meg lehetne abból élni szépen, de még pénzelni is lehetne, ha azok a dabiak megfizetnének. Egy gazdag ember. Hires, nevezetes gazdag ember Bagi János uram ő kegyelme Szentes városában.

János fölnéz, de tekintete ismét csak a csizma irányába téved. De szép csizma. Mennyi időt kaptam? kérdezi. Két esztendőt! A válaszra János megcsóválja a fejét és lemondólag int a kezével. Nem állapodhatok bele mondja. Két esztendeig nem löhet a sömmivel élni... Jánosok János gazda egy városban, ahol arra a tervre adták magukat a népek, hogy ők majd villammal világítanak.

Most tehát eljutott oda, a miért jött s a gyanútlan ügyvédet oly vallomásra bírta, hogy ő maga is csodálkozott saját ügyességén, de a legnagyobb egykedvűséggel mondta: Köszönöm a szíves meghivást, s barátommal együtt élni fogunk ajánlatával.

Híre futott, senki sem tudta, mily forrásból, de mindenki suttogott róla, hogy ma valami érdekes fog történni, talán oly katastropha, melyből évekig el fognak élni az embertársak dolgaival foglalkozó nyelvek.