United States or Vanuatu ? Vote for the TOP Country of the Week !
Sándor karjai lassan fölemelkedtek, s eleinte félénken, mintha még mindig bűnbánatával küzdene, azután mindig bátrabban, mindig erősebben átfogta derekát, magához szorította, könnyek törtek ki szeméből és hangos zokogásra fakadt. Életem, boldogságom, téged visszanyertelek, nem félek már a sors semmi csapásától.
A másik hirtelen, szó nélkül megfordult s odább halad. Ez volt az erősebb lelkű, aki ellentállott az úrféle kísértéseinek. Emez bejött, szégyenlősen és tétovázva. Nagyon félénken ült az asztalhoz, de már a pohár bort egyhajtásra megitta, pedig oly rettentő hideg volt, hogy épen csak a benne lévő szesz tartotta vissza attól, hogy azonnal jéggé váljon.
Köszönöm, fiam, én jól vagyok, csak ti legyetek jól, felelt félénken az öreg asszonyság, kinek szemei ki voltak sírva. Hol van Manó? kérdé Sándor körűltekintve a szobában. A két öreg ijedten nézett egymásra s egy ideig hallgatott. Mit akarsz Manóval? kérdé végre halkan az öreg asszonyság. Sajnálom a tegnapi összeütközést, felelt Sándor.
Tagadjon meg engem az Úristen, ha én megtagadlak téged, mondá Atlasz hevesen; aztán ismét félénken, habozva folytatá: de beszéltem Manóval és az öreg asszonynyal, s mindnyájan jobbnak tartjuk, ha téged magadra hagyunk a feleségeddel.
Hát te nem mégysz velök? kérdé az öreg asszonyság félénken. Menjek velök, mikor nem hívtak? felelt Atlasz úr keserűen. Vagy talán üljek én is egy tüzes paripára és törjem ki a nyakamat? Befogathatsz a mi hintónkba, sürgeté az öreg asszonyság. Talán sántuljanak meg a lovaim és törjék el a hintóm kereke a rossz mezei utakon? felelt bosszúsan Atlasz úr.
Így beszéltek össze-vissza s nem vették észre, hogy voltaképen ez az ember neveli föl azokat a birkákat, amelyeket ők később elszednek a gazdájától. E fölött disputa támadt, bár sokkal hidegebb volt, semhogy bármiféle elmélet meg ne fagyott volna benne. Közben Fülöp Imre megjelen a sátornyílásnál és félénken betekint. Nem mer belépni. Ehol a botod ni, Fülöp. Itt feledted.
Nem egészen, felelt Góg Ferencz félénken. De maga egészen bolond, mondá haragosan az özvegy. Mit ért az alatt, hogy nem egészen adtak kosarat? Az öreg Atlaszt nagyon boldoggá tette ajánlatom, majdnem hanyatt esett örömében és azt mondta, hogy te vagy a világ legszebb és legkedvesebb nőszemélye.
Tanítgattam, kérleltem; esdekeltem neki: mondj már valamit, édes, amire úgy vágyom tetőled; ölelj meg egyszer már magadtól, nagyon nagyon... ne engedj elepedni, kis madaram; csicseregd bele a lelkembe a szerelmedet, hisz' énnekem csak te kellesz a világon. Ilyenkor félénken nézett rám.
A kis leány ugyan azt mondta, folytatá félénken Atlasz úr, hogy csak a nagyságos asszony kezébe adjam; de hát én neked mégis atyád vagyok és az öreg asszony is azt mondta, hogy tőled semmit sem szabad eltitkolni. De ne hidd, hogy Klárára rosszat akarok mondani; én nem tudom, mi van a levélben és nem is akarom tudni. Add ide a levelet! ismétlé Sándor.
Az öreg asszonyság fejét csóválta s ijedten és szemrehányólag nézett férjére. Ej! ej! már megint? mondá félénken. Ha Sándor megtudná!
A Nap Szava
Mások Keresik