United States or Pakistan ? Vote for the TOP Country of the Week !


Ezeket a szinte meztelenül kacér szavakat úgy mondta, mint egy gyermek, aki csupa kiváncsiság s aki még nem törődik vele, hogy mit gondolnak róla. Vidovics komolyan felelt: Így tetszik jobban. Örülök rajta. Szeretnék szép, nagyon szép lenni; olyan szép, mint Lola. Lássa, azt mondják, hogy nagyon hasonlítunk, sokan össze is tévesztenek, s én úgy találom, hogy Lola százszor szebb, mint én.

A körmöt mindig egészen rövidre kell vágni, hogy ne férjen alája piszok és ha rövid, ha hosszú, mindig ki kell mosni, ki is piszkálni. A tüdővészt majdnem mindig ezen a módon szerzi a gyermek, mert a tüdővészes betegnek a kiköpésében is benne van a fertőzés, a kiköpést pedig mindenhonnan, az utcáról is hazaviszik az emberek a cipőjük talpán és otthon megfertőzik vele a padlót.

És harmadszor, hogy a kis tehetetlen Dóziát falura adta egy tisztességes családhoz, kik pénzért jól gondját viselték, kire nézve már a testvérek között messzire terjedő tervet készítettek, mely nagy hasznot volt hivatva hajtani Holcsinak. A terv az volt, hogy a gyermek Obrennéhez kerüljön, mi meg is történt, hogy mi lett azóta belőle, nem tudom.

A , a nagy titok, az éltető főelem, minek titkát nem bírom kitalálni... Hermes Trismegistos, Albertus Magnus, Paracelsus és Villanova, mind azt mondják, oly könnyű, hogy egy asszony, egy gyermek is elvégezheti a nagy műveletet, csak ki kell találni az életrehívó nagy elemet.

Nem tudom, mit gondoljak önről, rebegte teljesen megzavarodva. Semmi különöst! kiáltott föl nevetve Kardos. A véletlen összehozott Dózia kisasszonnyal, kit kis gyermek korában szerencsém volt ismerni. Családja volt az én családommal s azt hittem, örömmel hall valamit a multból.

Folytasd, folytasd. Kiutasítottak a házból. Klára azt mondta, menjek, a hova tudok, ők többé nem tartanak, s nincs szükségük rám. Szegény gyermek, és te ide jöttél. Jól tetted, folytatta Hermance levéve fejéről a kalapját, s csudálkozva pillantott férjére, ki távolabb tőlük, hidegen, némán, majdnem megrovó arczczal állt helyén, és vonásain kedvetlenség volt kifejezve.

A mikor megjött, fölültek, az egyik asszony a gyermek fejét, a másik a lábait szorította magához s mind a ketten elkezdtek halkan a fogaik között imádkozni. Már alkonyodott. A gyermek testén néha, mintha a hideg futott volna végig, ugy megreszketett. Az anyja jobban a fejére huzta a lepedőt s a mikor rápillantott, megragadta a másik asszony karját és nyögve beszélt. Nézze, mintha feketednék.

Pármai Teodózia névvel volt az anyakönyvbe bevezetve s bár Eliz férje később megtagadta a gyermeket, az anyakönyvön nem lehetett változtatnia s ott mint törvényes gyermek szerepelt, viszonzá a beszélő kissé elcsodálkozva társa e kérdésén. És mi lett a gyermek anyja halála után?

Bízik bennem, s még annyira gyermek, hogy semmi sem tűnik föl neki, mi távolról is gyanut kelthetne benne, vagy éppen fölvilágosíthatná. Maradjon olyan! Igyekezz őt a háznál elfoglalni.

Ha hideg levegőre visszük a gyermeket, akkor rövid időre be lehet kötni a pólyába a kezét is, de ha nincs nagyon hideg, akkor elég a kezét a takarókendő alá tenni. Otthon azonban, a zárt szobában mindig szabadon legyen a gyermek keze. A levegőre pedig időben minden egészséges gyermeket ki szabad és ki is kell vinni.