United States or Albania ? Vote for the TOP Country of the Week !
Sokunknak megdobbant a szive, ha az uccán előtünt túlmagas, szoborszép alakja. Rendesen sima, sötétkék ruhát hordott. Közelebbről aztán nem vonzott. Fagyosan fogadta a hódolatot. Mondták, hogy kordába tartja a finom öreget. Meg-megnyirbálta a tollait, hogy maradjon csak a földön. Ő maga számító volt és praktikus. A postán volt hivatala, de otthon is katonás rendet tartott.
Má hogy ne? Hát a jó bakatort? De biz azt is. Fogja hát ezt a bilétet, menjen be vele a komédiába. Üljön le arra a zártszékre, a melyiket kimutatnak, s ott maradjon a darab végeig. Mikor aztán kijön, két pint bor ára üti a markát. A hagymakedvelő rá állt a kellemes alkura s jó eleve bevette magát Feri zártszékébe. Hát azután jöttek a dámák s jobbrul-balrul elfoglalták mellette helyeiket.
Majdnem egy egész órát vett igénybe a kastély környéke s a nagy kiterjedésű kert szemlélete, midőn a két fiatal hölgy megérkezett s a férfiakhoz csatlakozott. Enyingi azonnal Klára mellé szegődött a park utjain, mintegy alkalmat akarva adni barátjának, hogy Dóziával maradjon, ki lesütött fővel haladt oldalánál.
A másik védekezve felel vissza: Jaj, Pista bácsi, nem jól ért kend engöm. Kend okos embör. Pista bácsi, kend katona is volt. No. Hát én csak arra a bolondra mondom, hogy nem mék utánna, aki szerelömből ugrik a vízbe. Mert van olyan fiatal bolond ölég. Sok rossz kölök. Mert nem úgy mén a szerelöm, ahogy neki tetszik, mán mén neki a Tiszának. Hát ha nekimögy, maradjon benne! Én nem mék utánna.
Azt kell tehát tudni, hogy hogyan jutnak a betegségek a gyermek közelébe és hogy mitől kell óvni a gyermeket, ha azt akarjuk, hogy egészséges maradjon. Azt, hogy ragadós beteghez a gyermeket nem szabad közel ereszteni, de ha csak lehet, még egy lakásban se hagyni mindenki tudja.
Valamivel jobban, viszonzá szenvedő hangon a kérdett, kinek csak most jutott eszébe, hogy egy percz előtt még oly nagy beteg volt. Maradjon az ágyban, majd hozok teát, az jót fog tenni. Nem kell! Készítse ki kalapomat, keztyűmet és napernyőmet. Csak nem akar a templomba menni? De igen, tegye, a mit mondtam.
Ernesztine, az a vén csacsi fecsegett, gondolta bosszusan. Ugyan mire való volt ez a szószátyárkodás?... Ezért jól meg fogja szidni. Akkor ő csak pár órára jött ide s szó sem volt arról, hogy tovább maradjon nálunk, viszonzá erőltetett mosolylyal, de titkolhatatlan zavarral Hermance. Ama kisded arczképet is ő hagyta itt akkor, melyet én találtam meg, s mely, mint mondja, anyja arczképe?
Maradjon, majd beszélgetünk, hozza el a könyvét, tanuljon itt, csináljon valamit, majd én is dolgozom. Gergely is ugy találta, hogy az lesz a legjobb, ha közöttük lesz a vaskos könyv. Tanulni kezdett, a leány kézimunkát vett elő és dolgozott. Néha szólottak egy-egy szót, de lopva sürün pillantottak egymásra.
Hogy így a kincstár, amúgy a kincstár, az majd megfizet. De nem fizet. Nincsen olyan pénze, amelyik mifelénk akarna gurulni. Ha nem fizetnek: nem fizetnek üt az asztalra egy fiatalosabb gazda. Ne fizessenek. Maradjon koporsószögre. E beszédre némely rész nevet, más rész elhallgat. Az öreg gazda csillapítólag szól bele: Majd megfizetnek, csak ki köll várni...
Már visszament, szegény. Visszajön. Istenem, hát baj az? Egy kis egér... Nagyon utálatos! Maradjon még... Ha akarja, szivesen, de egy kicsit furcsa... Nem, nem, ne féljen, összetette a kezeit és ugy kérte. Meghalnék félelmemben, ha itt kellene hogy maradjak egyedül. Felszaladna a párnára is, fel... Beszélgessünk. Gergely letette a lámpát az asztalra s leültek egymással szemben.
A Nap Szava
Mások Keresik