United States or Namibia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Én azt mondtam, hogy szépnek úgy is szép, ha senkihez sem hasonlítja magát és ez igaz is volt... igen, ez igaz volt! Most is mondom, Mert igaz volt. Nem hiszed, hogy igaz volt? Szinte rámkiáltott ezzel a heves és követelő kérdéssel, amely oly furcsán hangzott, hogy akaratlanul is elkacagtam magamat. Már miért ne hinném?
Ezzel megfordúlt s egy platánfa tövében hagyta az elegáns fiatal urat, a ki bamba képpel bámult utána s azon törte fejét, sértés vagy bók volt-e, a mit hallott. Még nem jött tisztába e fontos kérdéssel, mikor Boglár Kálmán már eltűnt szeme elől s belépett a kastély ajtaján. A lépcsőn a plébánossal találkozott, ki eljött, hogy jelen legyen Bogdán kanonok ünnepélyes búcsúján.
Frater Félix egy ragyogó délelőtt az apsis színes ablaküvegein átszűrődő napfényben, az oltár fölött lebegő Atyaisten vakolatsebeit gyógyítgatván, kérdéssel fordult a szobrászhoz: Mit szól Carissime ehhez a hitvány másoláshoz? Kedvem volna, hogy levakarjam az egészet és olyan Giottot kanyarítsak helyébe, amelytől elállna a gvardián lélekzete.
A leány megint azzal a néma kérdéssel, azzal a rebbenős tekintettel fordult hozzá: Tudja mit? én még ma megkérem az apjától. Szent isten! Én nem bírok úgy visszamenni a poklok tornácára, ha nincs, ami az üdvösségem reményével védjen meg minden rossztól. Ha magát most ide nem igérik, akkor én elesem, érzem... A leány elsápadt. Kérjen meg inkább, csak ne mondjon ilyeneket. Összenéztek.
Lassan-lassan bontakoztunk ki belőle, szokatlanul hosszura kezdett már nyulni a csend. Az egyik fiu gondolatait követve, önkénytelenül hangosan kérdezte meg: Félsz, Mari? Az asszonyka megborzongott, mintha fázott volna. Látszott rajta, hogy ő is ezzel a kérdéssel foglalkozott s inkább csak magának felelt, mikor révedezve, csendesen válaszolt: Azt hiszem, igen, egy kicsit.
Rosszul aludt, vagy jobban mondva, alig aludt valamit; folyton ama kérdéssel tépelődve: hol helyezze el Dóziát, kit legörömestebb tartott volna egy ideig magánál, de hát az leheletlen volt és gondolni sem mert arra... A csöngetésre Ernesztine azonnal megjelent, még pedig oly különös kifejezéssel arczán, hogy a grófné rápillantva, nyugtalanul kérdé: Mi bajod, Ernesztine?
Veronika és mondd el élményeidet: hogy mulattál? kik voltak Csetneken stb., kérdé maga mellé vonva leányát a grófné. Levélben már mindent megírtam, de különben talán Oroszlay is beszélt az ott történtekről? mondá bizonyos feszültséggel hangjában Veronika s tekintete nyugtalan kérdéssel függött anyja arczán.
Mily ritka szerencse, grófné, azt hittem, már teljesen elfeledkezett rólam, kezdé Obrenné s helylyel kinálta meg vendégét. Egy kérdéssel jövök, melyre kérem, hogy feleljen nekem őszintén. A legnagyobb készséggel, ha az hatalmamban áll. Hol van Dózia? Erre a legnagyobb örömmel válaszolnék, ha tudnám. Nincs már Holcsiéknál?
A Nap Szava
Mások Keresik