United States or Uruguay ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nem emlékszik kis gyermekkoráról semmire és ha sikerült volna tervünk úgy, a hogy kigondoltuk, sohasem tudta volna meg Eszthey grófné kilétét sem, de a véletlen úgy hozta magával, hogy a grófné éppen aznap oda menjen, s Obrenné már nem mondhatott neki mást, mint a mit levelében írt Dóziáról, s mely levélnek csupán másnap, Dózia távozása után kellett volna kezébe kerülni.
Lehet, mondá az habozva s iparkodott fölmászni a bakra. Felelj. Miért akarod azt, a mit kérdezek, titokban tartani. Gróf úr, én nem emlékezem. Láttam, hogy köszöntötted a hölgyeket, honnét ismered őket? Csak az egyiket, mondá kedvetlenül a kocsis. Mi a neve? Azzal nem szolgálhatok. Akarom tudni, miért titkolod kilétét.
A kérdett megsimítá homlokát, mintegy föl akarva magát ébreszteni álmodozásából és tünődéséből, s gyorsan mondá: Semmi lényegest grófné, csak arra akarom figyelmeztetni, hogy Béla is kutatja Dózia hol és kilétét, s tudni kivántam, megbizta-e őt is kegyed azzal? Ellenkezőleg! kiáltott föl hévvel Hermance.
Nem számítva, a híres történeti felköszöntőket, melyek országok, nemzetek sorsát döntötték el, alig tett valaha toast oly nagy hatást, mint a plébános úré. A vendégek közűl a legtöbben nem ismerték Klárát, s már az ebéd elején csodálkozva kérdezgették egymástól a fiatal nő kilétét, ki a házi úr mellett ül s oly fesztelenül beszélget vele.
Ez utolsó szavak által helyre akarta hozni meggondolatlanságát, de az már kevés hatást tett hallgatóira, hisz mindketten tisztában voltak vele. Az most már mindegy is, kitől tudta meg hol és kilétét Eszthey... kezdé az ügyvéd kenetteljes hangon, mi részvétét akarta kifejezni. Leveléből olvashatta elhatározott szándékát, s én, fájdalom, most már mit sem tehetek megvédelmezésében.
Anyját meggyilkolták, s őt anyja holttesténél találták meg nyugodtan szenderegve s úgy került ő hozzám, mint anyátlan árva, kinek nem volt senkije. És megfogták a gyilkost? Soha! Most már elévült ez a bűneset, de ha Dózia kilétét, eltünését stb. kutatnók, újra fölelevenednék az s talán a szegény leány is megtudná, miről neki fogalma sincs, ne is legyen! Különös! mondá tünődve Oroszlay.
És te ezt elhiszed neki? Szóról-szóra, mert láttam, hogy a mit mond, arra el is van tökélve. Sőt figyelmeztetett, hogy más valaki, a ki gazdag és hatalmas, kutatja Dózia hollétét, s ha jól el nem rejtjük, föl is fogja találni. Ezt mondta ő? És nem nevezte meg, ki az, ki a leányt keresi? Nevét nem említé. Nem is szükséges az, mert én tudom az illető kilétét!
Atlasz úr jóízűen mosolyog sikerült tréfáján, s miután szakértelmével egészen sarokba szorította a sátoros zsidót, megmondja neki kilétét s nem veszi meg a pántlikát. Elégedetten megy tovább, kezeit dörzsölve és magában nevetve a sátoros zsidó hüledező arczkifejezésén.
A Nap Szava
Mások Keresik