United States or Russia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ott ült az ablak mellett, bágyadt, üres tekintettel bámulva ki az udvarra, a hatalmas épületekre, a messze terjedő földekre, melyek mind az övéi voltak, de nemsokára máshoz fognak átvándorolni. Minden elvész, mi az övé volt, a mit nehéz verejtékkel szerzett, a mire oly büszke volt, a mire családjának jövő nagyságát építette.
Mialatt ő a templomban járt, Holcsi érkezett meg a vasuti állomásról, mint rendesen minden szombaton délután vagy vasárnap reggel, s az ebédlőben reggeli várta, hol nemsokára Klára is megjelent, s asztalhoz ülve együtt költötték el az izletes ételeket, teát, vajat, húst, süteményt, tojást... Mert daczára, hogy Holcsi nagyon sovány, sárga, beteges külsővel birt, hatalmas étvágya volt, s annak kielégítésére nem kimélte a kiadásokat, bár ismeretes volt kapzsiságáról és fösvénységéről.
Irtóztam a könyvektől és a vegytani konyha titokteljes gőzeitől... Hírnév, harci dicsőség után epedtem és ennek a hatalmas vágynak, ennek az emésztő akaratnak nem tudtam ellenállani... és midőn beléptem a seregbe, kegyelmed tüstént lemondott a gyámságról, általadta vagyonomat és kitiltott házából... Azóta haragszik rám, ezt nem tudja megbocsátani? Olyan nagy vétek ez? Nem csak ez!
Egész nap égett itt a tűz három hatalmas kőlap között s Lullus Raymundus gondterhes arccal állt előtte, míg szikár fejét félelmes fénnyel világították meg a gyantáktól színes lángok. Egy esős, télvégi estén végre sikerült metallurgiás kísérlete. A kénarzén titokzatos keveréke, mint egészen tiszta, aranysárga por omlott szét a kezében tartott átlátszó kristály-fiolában.
Dömötör haja, bajusza, szemöldöke fehér volt a gipsz, agyag és márványpor szállongó felhőiben, hatalmas törzse görnyedezett a kőtömbök, agyagmasszák emelgetésében, felgyűrt karján kirajzolódtak az erek, ahogy az anyag ellenállásával viaskodott.
Esti tíz óra után elcsendesedett a távoli ágyúzás, s ettől kezdve már csak a folyton erősbödő szélvihar zúgása hallatszott. Saját külön nyírfám hajlékony ágai majdnem földig bókoltak a szél hatalmas lökései alatt.
Máskor, amint letettem a fejemet, néhány perc múlva már aludtam is, ezen az éjszakán sehogy se akart rám találni az álom. Mindenféle semmiség eszembe jutott. Képzeletben elkalandoztam haza is, hatalmas kincstári erdő-birodalmamba, amely ezerszer szebb, mint ez az idegen erdő, minden ő szegényes fáival együtt.
Nem is fényes, hanem olyan komor fekete, mint a szén s rögtön a haj alatt befoglalva a hatalmas, nehéz, de puha keretbe olyan fehér és tiszta volt az arcza, mint a frissen hullott hó. A szemei nyugalmas, mély pillantásuak voltak, szája kicsi, husos s éppen csak a homloka kissé nyomott. A szép lány jelenlétét határozottan észre lehetett venni a bolt forgalmán.
Bornemissza Lénárd felugrott. Hatalmas alakja egész teljében kiegyenesedett és setét szemeiben a rajongás izzó lángjával felelé: Újra kezdjük és megint újra, mindaddig, míg a nagy titok kulcsa kezünkben nem lesz! kiáltá megtörhetetlen eréllyel... Véremet, életemet adnám a sikerért... De nem! Erős a hitem, hogy megtaláljuk! Te vagy erre vélem kiválasztva! A jelek nem hazudnak!
Még nem állítottuk be a tégelyt! csudálkozott Bornemissza. A madár is melegített fészekbe rakja tojását! válaszolá és beleilleszté a nagy tégelyt is. Lehet benne valami! Ártani meg nem árt! A megnagyobbított athenora erre hatalmas dohogással kezdé ontani a szikraesőt és egész lángtengerrel ölelte körül az edényt.
A Nap Szava
Mások Keresik