United States or Suriname ? Vote for the TOP Country of the Week !
Én szegény tanuló vagyok, ki utolsó vizsgámra készülök. Azért jöttem föl a vidékről, hogy elzárkózva mindenkitől, tanulmányaimnak éljek, mig a szigorlatot leteszem, de nem röstellem bevallani, hogy körülményeim nem valami fényesek. A szegénység nem szégyen, viszonzá biztató mosolylyal a leányka... A szoba ára húsz korona, de csinosan van bútorozva.
Szavába is hatni tetszék lelke emelkedése, mert nem folyt többé oly édes zengeményben, de a mennyire talán édességében vesztett, annyira szépíté azt az erő; néhány lépéssel a sátor mélyébe vonta magát, s merőn tekinte a herczegre, ki első hevében őt átkarolni, megcsökkenni látszott, de mind ezen nagy változás alig észrevehető hirtelenséggel történt Ilkán, és talán csak akkor lehetett ráismerni, midőn a leányka megszólamlék.
Oh, gróf úr... rebegte a leányka, s még valamit akart mondani, de a szavak érthetetlen dadogásban vesztek el. Mondja «Jakab» és ne nevezzen gróf úrnak, Dózia.
Azt hiszed, ő igazat beszél neked, ha szerelmével zúgja tele füledet? Az ilyen gavallérok játékszerül használják az olyféle leányokat, mint te vagy, és ha hisznek nekik, kinevetik őket. A leányka először hallott életében ilyen teoriákat, s megdöbbent azoknak kegyetlenségén. Arczán a piros színt ijesztő halványság váltá föl és megdermedve, megnémulva ült helyén.
Erre most nem felelhetek, sőt azt hiszem, soha nem is fogok felelni, de hisz az rád nézve mindegy. Nem egészen, viszonzá szomorúan a leányka, mindenki szereti tudni, kiktől származik, s mindegyik tudta is, a ki az intézetben volt, csak én nem, és ez sokszor nemcsak leverőleg, de szégyenítőleg hatott rám. És mégis mostanáig sohasem kérdezted azt tőlem.
Csetnekről is azért tünt el oly gyorsan, mondá mosolylyal a leányka, de hangjában valami fájdalmas és szemrehányó volt. Váratlan dolgok jöttek közbe, mik késleltettek. A birtokvétel? Az is! De többféle más adódott elő. Az csak szeszély volt öntől, nemde? Mert hisz alig töltött ott pár hetet, s most a legszebb falusi időt, az egész őszt távol tölti, mondá Hermance.
Most könyezve simult oldalához Ilka, s kérőleg tekintve a bojárra esdeklé: Csak a kócsagot engedd el, az édes atyámról Boldizsárra maradt ajándék. Épen azt kivánom, viszonzá szárazon a bojár. Lásd Boldizsár! folytatá a leányka kedveséhez fordulva mily rosz ember ez; nem csak, hogy ily sokat kér kiváltásomért, sőt még téged is hűtlennek rágalmazott, azt mondta, hogy már megházasodtál.
Mit értesz áthidalhatatlan mélység alatt? Az ő társadalmi állását, s a te születésedet... Ő nagy úr, te pedig szülőidet sem ismerted, és senki sem tudja, kik voltak azok. Olyan nagy bűn ez? kérdé ártatlan arczczal a leányka, kinek bizonyos dolgok kezdtek derengeni elméjében.
Az ifju olyat lendűlt a szánkában, hogy majdnem kifordult belőle. Hurráh! Akkor minden jól van; akkor nem búsulok tovább! kiáltotta. A leányka elpirult. Mosolygott egy kicsit, de nem merte mutatni, hogy valami kellemeset érez. Ne kiabáljon úgy, súgta, jelentősen intve fejecskéjével a kocsis felé. A fiú megértette.
Egyidomún folytak Ilona napjai Mingyerben, lakának kerte a tengerig ért, s egy sűrű myrthus-bokor koszorúzá annak sziklás partját, s a rostély- kerítés szabad kilátást engede a határtalan vízlapra. Ilkát leginkább ijeszté Jeffi fenyegetése, hogy őt túl a tengeren Konstantinápolyba viendi, alig bírá a leányka őt tartóztatni, rokonaitól szabadítást és gazdag váltságdíjt igérvén.
A Nap Szava
Mások Keresik