United States or Slovakia ? Vote for the TOP Country of the Week !
A szép fiatal nőt, ki oda vitte «mamának» kellett neveznie, de hogy ez nem volt anyja, azt többször értésére adta Obrenné, őt mindig hálára intve iránta, kinek gondoskodása nélkül valószínüleg el kellett volna vesznie. Eleinte sokkal kisebb volt, mint hogy e figyelmeztetésekkel törődött volna. Később azonban lelki fejlődése hozta magával, hogy elmélkedni kezdett különös helyzetén.
Biztatá Szirmay a kételkedni kezdőket. De veszedelmesebb a dolog, vága hirtelen sógornéja beszédébe, szobánkba egy iszonyú golyó csapott és ajtót, ablakot összetörvén szörnyű koczogással gurult le a lépcsőkön. Még csendet intve és boszankodva tekintett Szirmay az özvegyre, midőn még nagyobb mérgére ekkép bizonyítá a szolgáló annak állítását.
Az ifju olyat lendűlt a szánkában, hogy majdnem kifordult belőle. Hurráh! Akkor minden jól van; akkor nem búsulok tovább! kiáltotta. A leányka elpirult. Mosolygott egy kicsit, de nem merte mutatni, hogy valami kellemeset érez. Ne kiabáljon úgy, súgta, jelentősen intve fejecskéjével a kocsis felé. A fiú megértette.
Ő gazdag s én örökre vele s nála maradok, a mi, azt hittem, nagy előny rám nézve, mert sejtettem, hogy szegény vagyok, sőt Obrenné burkolt szavakban többször meg is mondá azt nekem, hálára, szorgalomra intve annak kedvéért, ki gondoskodik rólam, mert nélküle nem élvezhetném az ő nagyszerű intézetét.
Regina fölemelkedett kuporgásából, fölvette a számára átalakított orosz köpenyeget, azután ismét visszaült előbbi helyére a nyírfa alá. Rögtön itt a zápor mondotta fejével a beborult égre intve jó lesz, ha te is magadra szeded a köpenyegedet. Úgy látom, erős zivatar jön. Csak már itt lenne! Negyedóra múlva itt lesz. Hurrá, csak ide! Nagyon szívesen látom. Én is.
Meg is mondottam Reginának, hogy amint fölérkezünk régi Standunkra, első teendő lészen egy neki alkalmatos ruhának »építése«. A testén levő foszlós rongyokat nem lehet többé viselni. Tudom, hogy nem lehet, válaszolta fejével intve, amíg azonban más nincs, ezek is jobbak a semminél. Lesz! So? Ugyan honnan? Majd meglátod.
Egyszer aztán kijött az ápoló-testvér s minden oldalra meghajtva magát, átment a szobán. Nyomában az orvos jött s csendet intve a hölgyeknek, suttogva beszélt: A nagyságos asszonyon már nem segít a tudomány, de talán megkönnyíti utolsó perczeit az, ha maga körül látja azokat, akiket szeret. Tessék bemenni, de minél kevesebbet beszélni. Ha azonban ő mondana valamit, hát jól jegyezzék meg maguknak.
A Nap Szava
Mások Keresik