United States or China ? Vote for the TOP Country of the Week !


Ez a ház eddig is bérbe volt adva, de néha két-három családnak is, mert négy szoba volt benne. Előbb csak homályos hirek keringtek az uj lakóról. Némelyek azt mondták, hogy nem is igaz az egészből semmi. Ezt maga Farkas ur czáfolta meg, mikor felmutatta a szerződést.

Magával az öreg csárdással különben sem sokat álltak szóba. Valamennyi a csárdásné körül lebzselt. Eleinte csak úgy magában furcsálta a dolgot Vitás uram; de aztán rámorgott a tolakodóbbjára: jóravaló bojtárnak kint a pusztán ilyenkor a helye!

Manó rémülten, bambán állt a szoba közepén, se segítni nem tudott atyján, se arra nem akart fölvilágosítást adni, mi volt oka e hirtelen rosszúllétnek. Megriadt, bámész tekintettel nézte az alélt öreg embert s az élesztési kísérleteket; de midőn atyja kinyitotta szemét, gyorsan, félénken kiosont a szobából s fülét az ajtóra illesztve hallgatózott.

A már magában is szomorú eset szívszaggatóvá vált, midőn a még mindig félre ülő Ilka testvére halálát megtudván, minden visszatartóztatás ellenére is, a halott felé rohant és reá borulván, könye záporával mosta testéről a véres foltokat, zokogás és mély fájdalma miatt szóba nem foghatva bánata és kínjai nagyságát.

Este, kissé későn is már, kis levélcsomaggal ment el az öreghez. Nagyon szegény kis kétszobás lakásban lakott a vén irnok. Az udvarról kellett benyitni hozzá s az első szoba már akkor sötét volt. Az ágyakban, meg a földön, szalmazsákokon sorjában aludt a sok gyerek.

De várjék kend csak biztatja János majd összevágom egy kis szoldával. Szódával még különb. Nagyon vágása van neki. Hejnye, hejnye. No. Csakugyan. A szél hordja el a haját. Miféle dolgok történnek! Hát... kezd a beszédbe az öreg. Hát vág a szóba János, nagyot ütve jobb kezével a levegőre tudom, ne is mondja kend... Mind ilyen az... kenddel is így csinált a felesége fiatalabb korába.

Én szegény tanuló vagyok, ki utolsó vizsgámra készülök. Azért jöttem föl a vidékről, hogy elzárkózva mindenkitől, tanulmányaimnak éljek, mig a szigorlatot leteszem, de nem röstellem bevallani, hogy körülményeim nem valami fényesek. A szegénység nem szégyen, viszonzá biztató mosolylyal a leányka... A szoba ára húsz korona, de csinosan van bútorozva.

A szobád mellett lévő szobában fog aludni, de az estét velem tölti. Tetszeni fog neki a lakás? A szoba, melyben elhelyezzük őt, csinos és tiszta. Mást nem kivánhat. De hát ki ő? Legyen hozzám bizalommal, grófné, mondá nyugtalanul a komorna.

Az én véleményemen semmit se változtat az, a mit a világ beszél, de hát a tisztikar. A mikor önről volt szó, ő nagysága is szóba került. Anyám... Igen, azután ez is mondott valamit, az is... Hogy régen igy volt, meg ugy volt. Ő nagyságáról sokat mesélnek itt is, ott is, kényes dolgot. Szóval, nem lehet, nem lehet...

Mint tudjuk, visszautasított annak részéről minden kérdést, s a kis lakatlan szoba láttára valóságos keserüséget érzett, visszagondolva Klára napfényes, vidám elbeszéléseire, hogyan fogják együtt tölteni az életet.