United States or Lithuania ? Vote for the TOP Country of the Week !


Atyád rögtön megértette a helyzetet s a maga módja szerint hamar föltalálta magát. Karon fogta a derék fiatal urat s elvitte innen, nem tudom, hová; de arról bizonyos vagyok, hogy ide nem hozza vissza. Klárához beszélt, de a mellette álló Sándorra szegezte szemét, mintegy lesve, mily hatást tesznek reá szavai.

Atlasz úr látta a plébános jövetelét és Manóval a nagy teremben várta látogatásának eredményét. Nem volt egészen nyugodt, s izgatottan és szórakozottan felelt Manó kíváncsi kérdéseire. De mikor belépő fiának földúlt arczára vetette szemét, nagy emberismeret nélkül is rögtön megértette, hogy e látogatásból erős vihar támadhat s ijedten, mintegy védelmet keresve, húzódott Manó háta mögé.

Az asszony megértette és most maga nyujtott kezet a sógorának, aki azt gyöngéden megcsókolta, de, szinte tüntetően, rögtön el is eresztette. Várt. Én nem a magam jószántából jöttem most hozzátok, Bandi. Editnek szüksége volt rám; hívott. Ebben még semmi rendkivüli sincsen. Várj egy kicsit. Felelj nekem őszintén: szeretted te Editet, amikor elvetted? Furcsa kérdés. Persze, hogy szerettem.

Eleinte úgy rémlett szemének, a leány sem értette, s meglepetve, csodálkozva nézett ; de utoljára mégis megértette és kezét nyújtotta feléje. «Hiszi-e, hogy boldoggá fogom tenni?» ... mintha ezt kérdezte volna tőle; de azt már nem tudta, mit felelt , csak arra emlékezett még, hogy magához vonta kezét és átölelte derekát, és a leány vállára hajtotta fejét, s könnyezve és mosolyogva mondta: «Ki hitte volna, hogy a pajtásságból szerelem legyen

Kitünő figura; olyan mézes s olyan előkelő, mintha bálanyának született volna. Majd meglátja, milyen alak. Kezet nyujtott s visszahuzódott az ablaktól. Calvados azt hitte, hogy elvégezték a dolgukat s menni akart. De gazdája egy mozdulattal megértette vele, hogy másképpen rendelkezik. Ott maradt az ablaknál s megvárta a batárt.

Pedig az megértette volna, mert természetében nem volt semmi felületesség, s mindenről komolyan tudott gondolkozni és mindent mélyen érezni, mi szivébe lopta magát.

Csak akkor tudtam, hogy ott van, amikor már hozzám szorulva ült a fűben és kezemet szorította. Ne mozdulj... lehellte fülemhez hajolva. Ránéztem. Megértette. Itt akarok lenni... válaszolta inkább a szemeivel.

Bizonyos megkülönböztetett tisztelettel nézett mindenki az elkomolyodott kis asszonykára s a nagy csendesség beszélt mindenki helyett; azt mondta: Ejnye, ejnye, kis játszópajtás, nem hittük, hogy ilyen komolyan fogod fel a dolgot. Az asszony megértette a csendességet s félig hangosan felelt reá: Ugy, ugy, gyerekek.