United States or Vatican City ? Vote for the TOP Country of the Week !


Természetesnek tartá, hogy az nem akart egyedül lenni, ki már az intézetben biztosítá őt, hogy soha sem érzett oly vonzalmat emberi lényhez, mint hozzá, s boldog volna, ha együtt tölthetnék életüket.

Erre most nem felelhetek, sőt azt hiszem, soha nem is fogok felelni, de hisz az rád nézve mindegy. Nem egészen, viszonzá szomorúan a leányka, mindenki szereti tudni, kiktől származik, s mindegyik tudta is, a ki az intézetben volt, csak én nem, és ez sokszor nemcsak leverőleg, de szégyenítőleg hatott rám. És mégis mostanáig sohasem kérdezted azt tőlem.

Pártfogásába vette, növendékeket ajánlott, stb., a miért én hálás is leszek, a míg élek; de ha már erről beszélünk, ne vegye rossz néven, ha viszont azt is fölemlítem, hogy nagyon nehéz lett volna Dóziát előkelő intézetben elhelyeznie a tudott körülmények miatt, s én csak azért vettem ide, mert a grófnénak szívből hálás tisztelője vagyok!

Az, hogy elvesztettem a szívemet, de megkerestem. S mikor megtaláltam, siettem vele haza. E szerint a hollandus kisasszony nem mese? Olyan valóság, mint egy csokoládégyár. S hogy kerül ide? Árokszállásra? A magyarázat igen egyszerü. Együtt voltak a frohsdorfi intézetben Joannovics Terkával s most kedvet kapott meglátogatni a barátnőjét.

Te nem tudod, hogy mily kevéssé lehet bízni az adott szóban s különben is barátnőd még szintén az intézetben van. A szünidőkig, azután elhagyja az intézetet örökre. Ő nem volt növendék, már húsz éves. Az még több, mint egy hónap mulva lesz, miért mentél tehát, vagy akartál te távozni most már Obrennétól?

Már az intézetben azok voltunk. Pedig te idősebb lehetsz vagy három évvel. Csak kettővel. És aztán Edit a komolyságával hamar lett nagy leány. Most mondd meg nekem őszintén: amióta elvetted, csakugyan volt valakid, akit másképen szerettél? Tarcsay merőn nézett az asszonyra. Nyomatékkal mondta: Van. De miért kell ezt olyan határozottan tudnod? Az asszony elpirult. Zavarosan védekezett.

Obrenné? kérdé meglepetve Oroszlay, mert Dóziától hallá, hogy Obrennénál volt intézetben, s onnét csalta el Klára és erre a fölfedezésre szive majdnem hangosan kezdett dobogni. Hisz’ ez csodálatos fölfedezés volt, minek szálai messze elágazhattak, s Isten tudja, hova vezettek? Megjegyezte magának a két nevet s azután kérdé: Hányadik szám alatt lakik Somorjayné? Üllői-út 24.

Mi szándékod volt, s ki csábított arra, hogy távozzál. Senki! kiáltott föl megrettenve a leányka s gyorsan letörlé könnyeit. Ez nem valószinű! Hova mehettél volna te egyedül? Hisz nem is ismersz senkit rajtam kivül. És még is úgy kell lenni, szólt hévvel közbe Obrenné. Mert ismeretséget nem köthetett az intézetben senkivel; különös fényt vetne ez házamra.

Az már igaz, folytatta majdnem kárörömmel Obrenné s gyorsan a grófnéhoz fordult. Szives lesz magával vinni Dóziát, asszonyom. Mert, mint mondtam, itt nem maradhat. Valamennyi növendékem tudja ezt a szégyenletes esetet s helytelen példát merítenének belőle, ha Dózia csak egy nap is még az intézetben maradna.

De grófné elmondta nekem, hogy ő egy intézetben volt, hol nem szeretett lenni s hova már koránál fogva sem való, és kegyed jövője miatt nem volt tisztában, mert nem tudta, hova tegye, őt, s mit műveljen vele?