United States or Jamaica ? Vote for the TOP Country of the Week !
Fog fizetni évenként tizenkét ezer forintot, s a kastélyt és a parkot meghagyja magoknak, hogyha nyáron haza jönnek, legyen hol játszani az én grófi unokáimnak. Haza jövünk? Nyáron? Hát máskor hol leszünk? Ez a harmadik pont. Most vannak a képviselő-választások. Ebben a kerületben magát fogják fölléptetni. Már adtam be offertet a vezérlő uraságoknak és acceptálták.
János azelőtt grófi házaknál szolgált s Atlasz úr különösen az ő kritikájától rettegett. Hát miért nem jelentette be nekem, hogy vendégek jöttek? mondá hirtelen visszafordulva és fölsietve a lépcsőn. Titkolatlan rossz kedvvel lépett be a terembe, s föltette magában, hogy rövid úton elbánik az ismeretlenekkel és nem hagyja úgy maga fölé kerekedni, mint Boglárékat.
Hanem egyet kifeledett a számításából, kedves Samu. Krebsler nagyot nézett. Csudálnám, gróf úr. Azt, hogy nekem van ám egy különös bogaram; nem a grófi cimer, legyen nyugodt; azzal már elkészültem; hanem az a rögeszmém, hogy én nem veszek el olyan nőt, aki nem szerelmes belém. Talán ezért nem is házasodtam eddig. Ez már nem a gróf bennem, hanem a férfi.
Már a nagyapja tönkrejutott és kénytelen volt átengedni hitelezőinek minden birtokát; apja még a régi grófi emlékekből élt, hol a rokonok, hol a jó barátok, hol az ország költségén, itt-ott egy s más hivatalban, valami ideiglenes foglalkozásban, s végül mint kataszteri felügyelő halt meg; de a fiát már nem tudta tovább segítni grófi neve, mint erre a kis vasúti állomásra.
Eveline grófné tehát egy időre félre tette mindenféle grófi bajait s egészen az Atlasz-család dicsőségének szentelte magát. Egész nap folyt a kastélyban a sikálás, törölgetés, mosogatás, bútorok ki- és behordása, szőnyegek kopogtatása, a legyilkolt malaczok és apró marhák szívszaggató jajveszéklése.
Mikor Dengeleghy grófnál nevelősködtem, mindennapos vendég volt a grófi kastélyban. Ha mindennapos vendég volt a grófi kastélyban, az még többet ér, mintha volna a főtisztelendő uraságnak rokona, mondá Atlasz úr mély meggyőződéssel. Elfogadjuk Boglár Kálmánt templomi festőnek. Így került Boglár Kálmán Tisza-Végre, Atlasz úr székhelyére. Nem jött egyedül. Magával hozta leányát is.
Fölsietett az öreg asszonyság szobájába, s miután a viszontlátás örömében hatalmasan megveregette vállát s egy lélekzet alatt elmondta, hogy Eveline jól van, a kis grófi unokák is egészségesek, Manónak sincs semmi baja és mindnyájan csókoltatják a mama és nagymama kezét, és végre kirakta az ajándékokat, melyeket a gyerekek küldtek s a maga részéről átadta a hagyományos csomagot a czukros gesztenyével: leült az ablak mellé, szemben az öreg asszonysággal és kérdezősködni kezdett az itthon történt dolgokról.
Mindenki örül a kötendő frigynek, még a plébános úr is, a ki eddig nagyon restelte, hogy parochiájának zsidó patrónusa van és még az nap látogatást tesz a kastélyban, hogy a keresztelési szertartásról értekezzék. Azt tanácsolja, hogy necsak a kisasszony, hanem az egész család keresztelkedjék ki, mert csak így lehet a grófi rokonságot későbbi megszégyenítésektől megkímélni.
Mennyei Úristen! folytatá Atlasz úr, összecsapva kezeit, hová jutottunk, hogy nekem kell egy grófot a grófi életre tanítani! Igaz, hogy eddigi vállalataim rosszúl sikerültek, mondá a fiatal gróf, elgondolkozva, de az mindenkivel megeshetik. Ki tudja, hátha ezentúl szerencsésebb leszek üzleteimben?
A fődolog az, hogy megmentettem leányomat és grófi unokáimat a koldusbottól, s a helyes útra térítettem vőmet és Manó fiamat.