Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 25.
Az udvaron van? kérdezte nagyon halkan. Csak a szobában van, kezét csókolom. Nem szabad már kihozni. Jungné odahaza van? Bizony bent térdepel szegény az ágynál. Igy beszéltek. Aztán a hölgy beszaladt a szobaurhoz és a kalapját sem vetette le, hanem ledobta magát a díványra és hangosan zokogni kezdett. A szobaur odaült mellé és megfogta a kezét.
Az a legderekabb, hogy a történetbuvár akkor is olvasott, s midőn nagybátyám belépett, azt kérdezte tőle, hát még sem megyünk ebédelni? Régészeti kutatásai közben sokat járt az erdélyi havasok közt gyalog és loháton. Egyszer Vidránál hált meg, a vízesés alatti fogadóban. Reggel mondja az oláh nemesnek, a ki ott a gazda, hogy hozassa elő a lovát.
Az a bizonyos sokat megénekelt hamvasan piros őszi barack bizony elszégyelhette volna magát mellette. Ez a pirulás jutott eszébe a grófnak, amikor most mégis a lugasnak tartott. Gina megrezzent a láttára, mint a vadmadár, amelyet a bokrában meglepnek. Hát maga. kisasszony, nem fél ettől a liliomhervasztó kánikulától? kérdezte a gróf, csakhogy valamit mondjon. A leányka bátran nézett a szemébe.
A szinész most már egyedül volt velem. Párszor rám nézett, mintha az után kutatott volna, hogy mit gondolok. Az én arczomon bizonyára nagy szomorúságot látott, mert igazán nagyon el voltam keseredve a sorsukon. Egyszerre csak azt kérdezte: Emlékszik még a: Was ich nicht sagen mag -ra. Amint zavarosan elkalandoztak a gondolatai, ez a couplet-refrain jutott az eszébe.
Amikor rám emelte tekintetét, csodálkozó szemein azonnal észrevettem, hogy nyugtalan magaviseletem feltűnt neki. Resteltem a dolgot. Olyan vagyok, mint az ablaküveg... akárki keresztül láthat rajtam. A leány apró szemei kutatva szegződtek arcomra. Egy lépéssel közelebb jött. Mi bajod van? kérdezte csodálkozva. Nekem?
Mit lőttél? kérdezte tovább az erdész szelid hangon s a földre dobott zsákra fordult a tekintete. Őzet! vallott a „vadorzó" nyugodtan és már nem sütötte le a szemét, sőt most Balázson volt a sor, hogy megzavarodjék a rácsudálkozó tekintettől. Hátha valamelyik erdőőrrel találkoztál volna? szólott szemrehányó hangon. Elfogott volna... Engem ugyan soha!... kiáltotta a leány fennhéjázva.
A gróf nem szokott imádkozni? Ilyet a gróftól nem igen kérdeztek mostanig. Igazán közel volt hozzá, hogy elpiruljon, amikor azt füllentette: dehogy nem. Én egyébiránt ismertem már a grófot szólt Gina hirtelen és a füléig piros lett. Honnan, gyermekem? kérdezte a gróf szinte kíváncsian. Azon a lóversenyen én is ott voltam a kis barátnémmal, amelyen a lovával felbukott.
A bérkocsis rendes helyén állt, s midőn őt közeledni látta, elébe hajtott. Jakab gróf szó nélkül ült be a kocsiba s midőn a kocsis útja czélját kérdezte, szép, sötét szemét kutatóan szegezve rá, mondá: Vadász-utcza 12. szám. És a mit várt, bekövetkezett.
Végre Mira is megjelent az ablaknál; de nem szólt, csak nagy komolyan hallgatta őket. Ha Vidovics hozzá intézte a szót, csak igennel vagy nemmel válaszolt. A béke-angyal magukra hagyta őket. Haragszik? kérdezte Vidovics. Valamit akarok magának mondani. Nézze barátom, ha az ember házasodni készül, ne udvaroljon másoknak, még szinész-kisasszonyoknak se. Adieu. És szépen betette az ablakot.
Úgy megszorította térdével a lova derekát, hogy ágaskodni kezdett. Bántotta az összehasonlítás, mert hogy csakugyan kesely volt sarjadzo bajusza. Oszt' mikor gyön az ide? kérdezte felvillanó szemmel. Mikor e? Ha ma csütörtök van, akkor holnapután bizonyosan itt lesz. Szombat a rendes napja. Ugy e?! a rendes napja?... Az. A rendes napja. De nem szereti, ha. olyankor más is erre vetődik. Maga mulat.
A Nap Szava
Mások Keresik