Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 25.
Néha át is pillantottak egymáshoz s aztán megint lekapták a fejüket a papirra. Akkor oldódott meg a nyelvük, a mikor a főnök kijött a szobájából s a nélkül, hogy megmonda volna, hogy kiről beszél, az kérdezte: Hát aztán kapott-e legalább ez a szerencsétlen valami pénzt ezzel az asszonnyal? Most már mind belemelegedtek a beszédbe s meghányták-vetették a raktáros dolgát.
Ezt nem hiszem! kiáltott föl hévvel Hermance. Oly közel a halálhoz, mint ő volt, nem szoktunk hazudni. És Dózia csakugyan annak a nőnek gyermeke volt? kérdé Oroszlay, Hermancera szögezve szemeit. Soha sem jutott eszembe a fölött kételkedni... mondá hévvel s láthatólag elpirulva a grófné. És azt nem kérdezte tőle, hogy ki volt a gyermeknek atyja?
A mi remek fiúnkat, akinek párja nincs; aki ha csakugyan komolyan elakarna venni egy olyan leányt, hát az a leány még hetedhétországon keresztül is utána futhatna, nem hogy cserben hagyja. A multkor is kérdezte Pali a levelében. Most én mint irjak neki? Hogy írjam ezt meg neki? Bizonyosan bántani fogja; nagyon fogja bántani, ha megtudja. Én tán meg sem írom.
Mi az? kérdezte néha a csárdás nyugtalanul. Ejnye, hát légy volt benne! morgott a csikós és kiloccsantott egy hörpentésnyit az üvegből: rá is csapott az asztalra, hogy csakúgy csattogott. Mit kérdezi? A menyecske úgy nézett a haragos legényre, hogy az attól mindjárt megjuhászodott s mentegette magát: nem baj no, sok ott a légy, ahol sok a jószág.
De most az egyszer nem csalt mosolyt Eszthey ajkára korán érett fiának hetykesége. Kedvetlenül kérdé leányától: Nem sértetted meg Jakabot valamivel? Ő nagyon érzékeny természet. Ezt már a mama is kérdezte tőlem, viszonzá a leányka, midőn Csetnekről hazajöttem. De az lehetetlen lett volna. Oly jó, udvarias, szelid ő, hogy fájna az embernek távolról is sérteni őt.
A rozsföldek hullámzó zöldjéről bánatosan fordította felém a szemét. Tele volt könynyel az a két szomorú szem. Megállott s azt kérdezte: Te sem találtad ki az igazat? Te sem sejted? Hisz' Palika csakugyan elesett Satanovnál. Végigfutott rajtam a borzongás. Nem mertem szólani. Csak rábámúltam az öreg emberre.
Lassan-lassan bontakoztunk ki belőle, szokatlanul hosszura kezdett már nyulni a csend. Az egyik fiu gondolatait követve, önkénytelenül hangosan kérdezte meg: Félsz, Mari? Az asszonyka megborzongott, mintha fázott volna. Látszott rajta, hogy ő is ezzel a kérdéssel foglalkozott s inkább csak magának felelt, mikor révedezve, csendesen válaszolt: Azt hiszem, igen, egy kicsit.
A rozoga, ócska, sáros bárka bekanyarodott a kocsipallón s megállt a kapu előtt. Míg a kaput belülről kinyitották, a kocsis kidugta a fejét két óriás kosár közül s alázatosan köszönt a nagyságos úrnak. Honnan jössz? kérdezte tőle Vidovics rácul. A fogadóból, felelte a kocsis. Csak a podgyászt hozod? Nem, az uraságok is benn ülnek.
A szomszédból is átjött a fiatal házaspár. Egy sváb napszámos a feleségével. Egyforma keményített kék kötőkben álltak vállal összetámaszkodva. Egyszer azt mondta ifjabb Novoszádné: Hát már május hónap van. Miért gondolja Zelma néni? kérdezte a szobaúr, aki a maga ajtaja küszöbén ült törökösen. Mert a hold alatt olyan szép világoskék bárányfelhők vannak. Tessék nézni.
Az öreg doktor fölkapaszkodott a kocsiba, a kocsis hátrafordult, de nem azt kérdezte meg, hogy hova mennek, hanem az indulás előtt még bizalmasan, öregesen elbeszélgettek egy keveset.
A Nap Szava
Mások Keresik