Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 25.
Nahát. Csend. A kanári megunta a fütyörészést és behúzta a fejét tollaiba. És most nincsenek. Miért? Mert nem való az ön kezébe pénz. Igaza van, Piacella. Egy krajcár sem való az ön kezébe, Mester. Pedig kár önért. Hát mit kellene tenni? kérdezte a művész gyanakodva. Még nem tudom. Az egyszer bizonyos, hogy önnek dolgoznia kell. Labor omnia vincit. Persze nem a saját szakállára.
Csánk szétnyitotta kis vadászszékét, amelyet a felesége számára, szijjon rádobott volt a hátára. Ide üljön, szívem; csöndesen legyen, figyeljen. Nemsokára mozog már a sneff. Az asszonyka utánozta az ura suttogó óvatos hangját: Hol van most az a sneff? kérdezte titkolódzva. A sneff most valahol a bokrok közt van; még vár; arra vár, hogy minden elcsöndesüljön. Oszt ott van a párja is? Ugy e, mondja.
A hátráló s már a falhoz lapult gyermeket látva, rettenetes dühbe jött a tisztelendő. Sürün csapdosott a pálczájával a fejére és a vállára s mig egyet-egyet ütött reá, az arczába kiabálva kérdezte tőle: Tudtad, elfelejtetted, tudtad... Aztán kiverte az egész gyereksereget, közéjük suhintva a pálczával, a mig menekültek előle s mikor már egy se volt a szobában, fáradtan esett le a díványra.
Ő volt?... kérdezte halkan. Igenis, kérem szépen. A mikor ki akartam rántani a kezéből az ostort, még rám is kiabált, hogy: marha, barom!... Nem szoktak igy beszélni az emberrel... Kérdeztem, hogy minek bántotta azt a fiatal embert; azt mondta, hogy csak ugy, mert tetszett neki... Bizott a lóban, az elvágtat majd vele... De az a fiatal ur utána jött, itt van ni... Jól van.
Amikor kértem, hogy pihenjen, letörölgette keze fejével homlokáról a verejtéket és végtelen gyöngédséggel ezt kérdezte: Úgy-e, drágám, már nem fáj olyan nagyon? Mit felelhettem? Lelkem mélyéig éreztem, hogy sebem neki is fáj, igyekeztem hát megnyugtatni, hogy ne fájjon neki az én fájdalmam. Késő estére tudott bevonszolni Osztrokra.
Hol voltatok? kérdezte a tiszt. Kocinski urnál. A tiszt Sipnievskihez fordult s intett neki hogy beszéljen a kocsisával. A szomoru ember könyes szemmel s fájdalmasan mosolyogva czáfolta meg a szegény Demetert. Nem ott voltunk, fiam. Hazulról jöttünk, mondd meg az igazat. Demeter előbb meghökkent, de azután visszamosolygott a gazdájára.
Későn érkezett haza aznap is. A felesége megsimogatta, megcsókolta a homlokát; csucsujgatta-bubusgatta; csak egy kicsit fáradtabban, mint máskor. Hadady észrevette a bágyadtságát, de nem merte kérdezni, faggatni. Hátha panaszkodikj ha sejteti, hogy fáj neki valami olyan is, ami nem testi baj. S ez most borzasztó lenne. Inkább durva önzésére hallgatott s nem kérdezte. Hanem az éjjel alig aludt.
Gyorsan pislogott, hogy ne sirjon s csak egy-egy szóval válaszolt a kérdésekre. Legjobban szerette volna, ha nem háborgatják. Hát eltemettétek? kérdezte az egyik munkás. El. Ott volt a zsandár is? Ott. Nem vágtad agyon? A fiatal ember csak intett a fejével, hogy: nem. A másik mosolyogva méregette végig a szemével s mutatni akarta, hogy kevésre becsüli. Én leütöttem volna az öklömmel.
Cipője eleje felállott, mintha egy-két centiméterrel hosszabb lett volna a kelleténél. Halványan mosolygott, mikor a barát kezet nyújtott neki, de ez a mosoly is hamar eloszlott jóságos arcáról. Nos, talált-e már valami alkalmazást? kérdezte Hilarius atya. Nem, atyám. Minden címet felkerestem, amit ön adott. De sajnos egyiknél sem volt számomra alkalmas állás.
Az asszony sóhajtott és elfordult a gyermekek felé, mintha valami dolga lenne velük. A kisebbik fiu mosolyogva ránézett s bámulva kérdezte: Miért sirsz? Az asszony zavarba jött, védekezett, de nem birta ki sokáig, egyszerre hangosan kezdett sírni.
A Nap Szava
Mások Keresik