United States or Chile ? Vote for the TOP Country of the Week !
JÁNOS: Az, én kötelességem nem öli meg a lelkemet ... az én kötelességem: a hivatásom. Lélekemelőbb hivatást el se tudnék képzelni, mint e város gyermekeinek a nevelését ... IDA: Kemény vasfegyelemmel és még keményebb nádpálcával! Mondd: panaszkodott tán neked valaha valaki, hogy én gyerekkorában a hátán végigvertem? IDA: Nem.
Amikor a kocsi kigördült az udvarról, az asszony fitymáló gondolattal ismételte: „magam sem tudnék jobban!" és hozzátette: mintha egyáltalában tudnál, mintha értenél valamihez! És minthogy így egyedül nagyon unatkozott, hivatta Kardost. Amikor az intéző úgy tapasztalta, hogy az ő kis úrnője érdeklődni kezd a gazdaság iránt, kinyilt a szive, megeredt a szava.
Ha akármi kell is, szivem, mondta a befelé duzzogó és az elégedetlenségét némán elrejtő asszonykának csak hivasd Kardost, üzenj neki, ő majd intézkedik. Magam sem tudnék jobban. Kis híjja volt, hogy erre fel nem kacagott a felesége.
Ah, ha szavaimmal s akaratom erejével idézni tudnék, hívnálak, kényszerítenélek! Cynthia! Cynthia! Hol vagy? Jer, segíts! kiáltá oly hangosan, hogy maga is visszadöbbent a saját hangjától, oly visszhangosan, oly idegenül zúgott végig a boltozatos helyiségen, az éj magányos csendjében.
Erre igazán nem tudnék felelni, de negyven éve vagyok ez uri háznál, s ily hosszú idő alatt sokat lát és tapasztal az ember. És képzel! jegyzé meg erőltetett mosolylyal Esztheyné, mialatt elhagyván helyét a tükör előtt, öltözködéshez kezdett, s nagyon jó kedvvel lépett a társalgóterembe, hol férjét, Oroszlayt és fiát már együtt találta.
Csak akkor tudnék nyugodtan aludni, ha ezredes ur megengedné, hogy éjszakára ide hozzam be a leányomat az ön szobájába, a mig itt méltóztatnak mulatni. Az én szobámba? Éjszakára? No, mert egyedül itt hiszem őt egész bátorságban. Az ön lovagias védelme alatt. Itt tudom, hogy semmi baja nem történik. Az ön adott szava megvédelmezi a leányomat. Mennyi idős az ön leánya?
Egy disznót sem tudnék megölni... Egyszerre kitört belőle a jókedv. Leült egy kőre és szinte hömpölyögni kezdett a kacagástól. A térdeit csapdosta és egész testében rázkódott.
Én nem kívánkoztam utána, nem is tudnék vele beszélni, s azt sem tudom, tegezzem-e vagy nagyságos asszonynak szólítsam? Egyszer volt itt, körülfordult a szobában, megkérdezte, nincs-e valami kívánságom, azután elment. És te mit feleltél neki? Semmit. Nem tudtam, mit mondjak. Kezet csókolt? Eszébe sem jutott. De nem is szerettem volna.
A Nap Szava
Mások Keresik