United States or United States Minor Outlying Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
A hölgy futva jött be az udvarra és lihegve állt meg Jung Kálmán ágya mellett. Itt vagyok, mondta. Kálmán nem felelt. Hanem az arca halovány rózsaszinű lett, mint a fiatal barackvirág és a szemei megnedvesedtek. Olyanok voltak, mint két fekete tó. Akkor a hölgy leült az ágya szélére és megfogta a kezét. Hallgatva néztek egymásra. Mindennap el fogok jönni mondta aztán egész csendesen.
Elfordítottam arcomat, hogy ne lássam, a vörös Regina azonban megfogta az arcomat és kényszerített, hogy ismét közvetlen közelből bámuljak bele félelmes nagyságra megnövekedett szemeibe. Úgy rémlett, mintha mosolygott volna, de ez a mosoly is annyira idegen és kegyetlen volt, mintha rögtön utána egy vad harapást is éreztem volna az arcomban... és a vér sós ízét, mely a seb szélén kifolyt.
Este pedig nem lehet tudni melyik a felhő, melyik a hegy. Azért aztán minden felhő. A Lógody-utca is. Olyankor az ember ül és azt hiszi, hogy egy kis szél kellene csak, hogy mindezt elfujja és akkor megint a Mont-Parnasson van. Akkor a hölgy megfogta a szobaur kezét és kék szemei megsötétedtek. Aztán igy hallgattak sokáig.
Nem tudom, mindjárt kiszaladtam. Költsük föl a mamát is. Hagyja majd megnézem, készen van? Jöhet már. Gergely kijött, megfogta a leány reszkető kezét, együtt mentek el addig a szobáig, a hol az aludni szokott. A kis fehér szobában semmi különös jel nem mutatott arra, mintha betörők lettek volna benne.
De a zászlós utánakapott s megfogta. Hallgasson! Eresszen! mondta Katica szemérmesen. Nem hallgattam e eddig? mormolta a zászlós, miközben a leány karjáról lesiklott a keze; pedig tudta maga... tudott maga mindent. És aki nekem akkor azt meg tudta tenni, az nem lehet irántam egészen közönyös. Mit tettem én?
Maguk kimehetnek parancsolta a rendőröknek. Aztán Dömötör felé fordult: Az Istenért, méltóságos uram, hogy kerül ön ide? A szobrász szeliden mosolygott. Tessék a jelentést elolvasni. A kapitány sebtében végigfutotta a rendőrellenőr jelentését. Aztán elmosolyodott, gyengéden és elegáns bizalmaskodással megfogta a művész karját s a divánra ültette.
Mi lesz holnap és mi lesz velem ebben a bizonytalan holnapban?... Nem tudok, nem érzek, nem sejtek semmit, csak azt tudom egész bizonyosan, hogy holnap is melletted leszek. Ismét az iménti mélázó, bánatos hang... S oly nagy melegség égett ebben az alig hallható hangban, hogy még a legdurvább lelket is megfogta volna.
Sok a munkanélküli ember. Csupa jó erő. Hát sehogyse megy a dolog? A kis boltos hebegett. Sehogy. Az előkelő uriember megfogta a karját s kedélyeskedve biztatta: Majd csak akad valami. De, ha minden kötél szakad, hát nézzen el hozzám. Egy ötforintocska mindig akad. Isten áldja meg.
Látod, suttogta elégedetten, miközben ajkain megjelent egy még elégültebb mosoly ez jó hely... ez nagyon jól elrejtett hely... itt nem találnak meg, ha akármeddig keresnek is. Jőjj utánam, bevezetlek a barlangba. Ez az a barlang, amelyben el voltam bújva, amíg az éhség ki nem űzött. Megfogta kezemet és vitt. Keresztül bújtam a sűrűségen s néhány pillanat múlva benn voltam a Regina barlangjában.
Géza, nem, nem, nem tehetek róla. A hölgy eltakarta az arcát. Géza, mondta sok idő múlva haragszol rám? Nem, Alice. Hát miért vagy olyan szomorú. Neked mindegy lehet. Nem? Akkor a szobaúr felállt. Gyerünk, Alice mondta késő van már. Elkisérlek a Lánchidig, ott kapsz kocsit. Mikor a Lógody-utcában voltak, a hölgy megfogta a szobaúr kezét. Ne haragudj rám, Géza mondta.
A Nap Szava
Mások Keresik