United States or Ireland ? Vote for the TOP Country of the Week !


JÁNOS: De számolni még mindig nem szeret, Katóka? KATICA: Nem. De ennek is maga az oka! Brr! Az a sok kiállhatatlan számláló, nevező, tizedestört ... Elhiheti nekem, hogy az előbbiekkel soha sem találkoztam az életben, az utóbbival is csak akkor, ha a szakácsnénak pénzt adok a konyhában. KATICA: Igen ... Bár igaza lehet, hogy ez se igazi tizedes ... inkább: káplár, meit baka ... Ez rossz ...

KATICA: Hetekig ... KATICA: Igen. JÁNOS: Én ne tudnám ... Mikor a nők báli ruhában felül egészen mesztelenek. Ugy kell mondani: a hölgyek nyaka, válla, keble fedetlen ... KATICA: Ejnye ... mért? KATICA: Tanitó bácsi máris féltékeny ... kissé korán ... és aztán nem egészen igy van: a toalettjeimet ugy készittetem, hogy csipkével, szalaggal azt a helyet befedetem ... JÁNOS: Hát olyan csunya?

Meginogtam a nyeregben és hogy le ne essek, a pálcámmal kellett eltávolitanom ... És mégis annyira bánt heveskedésem, hogy ki sem mondhatom. De most itt vagyok, hogy kiengeszteljem és megkérdjem tőle: milyen játékszert vegyek neki ... JÁNOS: Semmi szükség fájdalomdijra! KATICA: Fájdalomdijra ...? Játékszert csak vehetek a fiának?

IDA: És Biró Katica? JÁNOS: Az kivétel. De miért emlited ép Biro Katát? IDA: Mert ép most lovagol erre. JÁNOS: Hova? Galambszeginé Biró Katica nemcsak a leggazdagabb asszony, hanem a legszebb és legsikkesebb asszony ... JÁNOS: Mit használ szegénynek, ha olyan buta ... IDA: Dehogy buta ... JÁNOS: Sohase tudta a leckéjét ... IDA: És ez a fokmérője az okosságnak?

Katica abban a pillanatban nyitja ki a bejárat ajtaját, mikor Ida ép a második ablakot is betette. IDA: Jánosom, te se bucsuztál el tőlem. Katica csak erre várt. Átlépi Rizával a küszöböt és nesztelenül beteszi maga után az ajtót. A szoba homályos. Ida keze lehanyatlik. János, Ida, Jenő és Riza RIZA: Elment. RIZA: Érte jött a kocsi és elhajtatott. Nem szól semmit.

Te, kedves János, mindig tudtad a leckét, de azért kivüled is vannak még okos emberek a világon. Például Katica, ki olyan okosan ment férjhez. JÁNOS: Ez az egy, amihez értett, hiszen mindig táncon, fiatal emberen, léhaságon járt az esze ... Mindenesetre nem árt, ha minél többet van Katica társaságában. Ez az édes teremtés olyan hozzá.

Az öregek a másik szánon követték őket és elmélyedtek aközben mindenféle komoly beszélgetésbe, gazdálkodási bajok megállapításába. A két gyerek kis ideig némán ült egymás mellett; mind a kettőn elfogódást lehetett volna észrevenni, ha lett volna, aki figyelje őket. Azután a zászlós megszólalt: Mondja, Katica, miért nem válaszolt a levelemre?

Alig tudta elhebegni, hogy ő nem is tudta, hogy nincsen benne alany és állitmány ... JÁNOS: Csak állitmány ... JÁNOS: És ez az ur még verseket mer irni? KATICA: De mennyire, csakhogy ez után már nem hozzám, hanem ujra a barátnémhoz, az én legjobb barátnémhoz ... Hogy kissé feledjek, azóta sokat olvasok, de most már soha sem keresem a módhatározót ... JÁNOS: Pedig ezt még mindig nem tudja ...

Jenőke a lovam előtt ugrándozott ... KATICA: Ez nem jól esik ... JÁNOS: Micsoda? KATICA: Hogy nem néz a szemembe ... Velem ne kacérkodjék! KATICA: Nem. Csak szeretem, ha szemembe néznek ... Mondom: Jenőke kissé többet ugrándozott a kelleténél és ép a lovam lábai előtt. Rászólni már időm se volt.

KATICA: Csak a szerelemben lehet csalódni ... de ezt még maga nem érti fiam ... De most aztán ide figyeljen!... Mikor Pestre költözködtünk, legelső dolgom volt, hogy a házberendezéshez házi poétát is beszerezzek. Ez most ott a bonton ... A legjobb barátnémé mindjárt megtetszett.