United States or Afghanistan ? Vote for the TOP Country of the Week !


Látod, suttogta elégedetten, miközben ajkain megjelent egy még elégültebb mosoly ez hely... ez nagyon jól elrejtett hely... itt nem találnak meg, ha akármeddig keresnek is. Jőjj utánam, bevezetlek a barlangba. Ez az a barlang, amelyben el voltam bújva, amíg az éhség ki nem űzött. Megfogta kezemet és vitt. Keresztül bújtam a sűrűségen s néhány pillanat múlva benn voltam a Regina barlangjában.

Ő mint polgármester, szintén fölrándul ez alkalomra s örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy kegyelmes barátját tiszteletteljesen üdvözölhesse. Hiszi, hogy nem méltóztatott még teljesen elfelejteni a várost, melyben született, amelyben együtt iskoláztak s amely most a díszpolgársággal leróni igyekezett háládatosságának egy kis porczióját.

Az asszonyok beszéltek róla, néha s a lányok kileselkedtek utána az ablakon. Csak ne lett volna olyan nagyon ügyetlen. Nagyokat lépett, lóbázta a karját a levegőben s kevés gondot fordított magára. Sokat tanult; a kis hátsó szobában, amelyben lakott, néha reggelig is égett a lámpa. Szoboszlayné és Berta aggódtak is miatta, de birta, vasból volt az akarata és a teste.

Ne tégy úgy, mintha nem hinnéd, vagy mintha csak a kételkedés paránya is megbírná mérgezni a hitedet. Azt mondtad: ösmersz. Hallottál rólam valamiket; sőt én is elmondtam neked az életem üres bizonytalanságát, amelyben a boldogság ösztönszerű vágya és keresése asszonyok mellé vezetett, akik sohasem bírtak meghatni, boldogságot adni.

Szól gazdaságunkról, mely elavult és tunya. Hitelképességünk hiányáért erkölcsi fogyatkozásunkat okozza. Nemcsak a rend és takarékosság hiányzik belőlünk, hanem a mérséklet és a fegyelem is, mely mulató és préda hajlamainkat megfékezhetné. Pedig azzal az erővel, ami könnyedén rámegy a világbaélésre, sokkal szebb világot teremthetnénk magunknak, amelyben érdemesebb is volna élnünk.

Végre neki is eljött az órája, mint a mesebeli Nefélsz Pistának, amelyben megtanulta, hogy mi az a félelem, meg a nagy ijedség. Egyszer csak kiüt a kolera a városban. Ötivel-hatával hordják ki a halottakat, s mind a Pista ablaka alatt éneklik el őket, kit magyarul, kit diákul. „Hallod-e sógor“, mond Pista a legifjabbik süvének, „itt nem lesz maradni.

Bár hiszen elhiszem azt is, hogy a legjámborabb ember is hamar befordul abba a pocsolyába, amelyben állati érzékei szívesen megfürödnek... Szemlélődésemet a Regina gyenge hangja szakította félbe. Kum... gyere ide és segíts. Nem tudok felállani... Otthagytam a két hullát és hozzásiettem.