United States or Ethiopia ? Vote for the TOP Country of the Week !


Visszatettem a szalonnát többi kincseim közé és megint csak az iménti kérdést intéztem hozzá: Most már, hogy nem éhes, megmondhatja, miféle szél fújta erre és hogyan hívják? Regina. Regina? Errefelé is szeretik a bibliai neveket, mint a székelység közt? Ott vannak efféle nevek. És aztán miféle Regina? Regina. Ezt már hallottam. De miféle Regina?

Vörös volt... róka, mint én és épen olyan csúnya, mint én... Megint az iménti fürkésző figyelemmel nézett rám, mintha ennek a kijelentésnek megerősítését várta volna. Gondoltam, megvigasztalom szegény kis kócos vendégemet: Igaz, hogy a te hajad vörös, Regina fiam, de azért nem vagy csúnya.

És ismét sehogysem értettem a dolgot. Iménti gondolatom, mely akaratlanul is felvillant a fejemben, megint visszatért: mi történt vele, hogy az irtózást le tudta győzni és ide mert jönni? Megkerült talán az a bizonyos negyedik szeg és ismét normális értelem dolgozott benne? És ha csakugyan visszazökkent értelme az eredeti helyes kerékvágásba, nem támad-e ismét egy kritikus pont, amelyen felborul?

Gott... annyira féltem, hogy észrevesznek és utólérnek... Megsimogatta vállamat és ezt súgta: Mit csináltam volna én nálad nélkül? Hangocskájának nagy melegsége akaratlanul is megindított. Éreztem, hogy iménti bátor önfeláldozásáért és ragaszkodásáért hálával tartozom neki. Taksálhatom egyébként annyira, amennyire akarom a hálát megérdemli. Kezembe vettem a kezét és gyöngéden megszorítottam.

Lépjetek közelebb, lássam, hányan vagytok. Igyekeztem lehetőleg barátságosra lágyítani az iménti nyers hangot, hogy bátorságot öntsek a rémülettől még mindig dermedten álló emberekbe. Azt hitte ez a két ember, hogy most mindennek vége... fogságba jutnak, pedig amint később megértettem nem azzal a szándékkal szöktek meg ezredüktől, hogy fogságba jussanak. Barátságos hangom nem maradt hatás nélkül.

Mi lesz holnap és mi lesz velem ebben a bizonytalan holnapban?... Nem tudok, nem érzek, nem sejtek semmit, csak azt tudom egész bizonyosan, hogy holnap is melletted leszek. Ismét az iménti mélázó, bánatos hang... S oly nagy melegség égett ebben az alig hallható hangban, hogy még a legdurvább lelket is megfogta volna.

A leány egy pillanatig csendesen ingatta fejét, azután megszólalt. Nem nagyon nyomná szívedet az én szerencsétlenségem... Megint az iménti szomorú hang és megint azok a megnedvesedett szemek... Kezdtem valahogy rosszul érezni magamat.