United States or Northern Mariana Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Beleznay úr pedig elmegy haza s lehajtja öreg fejét a boldogtalanság párnájára, amelybe áldott kezek valamikor az illúzió kék virágát hímezték vigasztalásul. Élete hatvanadik nyarán mint a többi parcellás-paraszt, letette a kapát s kiköltözött a péterszögi szőlőbe. Nem dolgozott többet, csak pipált és szemlélődött, hallgatván a füvek növését s a jegenyésben csörgő seregélyek lármáját.
Ha letette valahová a kalapját, azon is elvihet a fertőzött porból, de legkivált a cipője talpán biztosan visz belőle. A fertőzésnek pedig az a természete, hogy végtelenül kevés kell csak belőle, máris megbetegedhetik tőle az ember.
Te pedig vesd le a kalapodat, Dózia s várj itt reám, míg visszajövök, mondá gyorsan a grófné s kisietett, a két egymásnak ismeretlen hölgyet egyedül hagyva, kik egyforma érdekkel és kiváncsisággal tekintettek egymásra s mialatt Dózia letette kalapját, a komorna kérdé: Honnét jön, kisasszony? s vizsgálódva függeszté rá szemét, kinek bájos arcza, nyulánk termete és előkelő külseje meglepte.
Elégülten gondolt arra, hogy valamennyire elégtételt szerzett magának ezzel a néhány márkával. Másnap jó kedvvel kelt fel, befüttetett, valamennyire rendbehozta a fészkét s mikor a leány feljött, elkezdték a munkát. Mikor a piktor közbe-közbe letette a palettát, sokat beszélgettek.
Már visszament, szegény. Visszajön. Istenem, hát baj az? Egy kis egér... Nagyon utálatos! Maradjon még... Ha akarja, szivesen, de egy kicsit furcsa... Nem, nem, ne féljen, összetette a kezeit és ugy kérte. Meghalnék félelmemben, ha itt kellene hogy maradjak egyedül. Felszaladna a párnára is, fel... Beszélgessünk. Gergely letette a lámpát az asztalra s leültek egymással szemben.
S az is bizonyos, hogy e pontos értesülések azt az általános respektust, melynek Joannovics Terka örvendett, nem kisebbítették, sőt ellenkezőleg. Hetven évvel azután, hogy a türelmes olvasó e regényt letette a kezéből, Joannovics Terka, mint a legboldogabb hitves fog átköltözni egy finomabb világba, sejtelme nélkül annak, hogy férjének cinizmusa mily határtalan volt.
Az öreg pedig csak tovább faggatta. Eligazítottál mindent? El. Nagyon komor vagy. Az. Valami kellemetlenséged volt? Volt... sok. Felpillantott s ez a nézés elárulhatott valamit abból, a mit érzett, mert az öreg asszony egyszerre letette a villát s mintha valami világosodni kezdett volna az agyában, sápadtan, hebegve kérdezte: Rám haragszol?
De már letette, egészben véve nem rossz ember, inkább csak rusztikus egy kicsit s van egy rattlere, amely ... vagy aki a legműveltebb kutya Szilas vármegyében, ezt a rattlert Lecocq úr-nak hívják, igen zseniális állat ... Mit mondjak még? Nem, nem találok egyebet; különös ismertető jelei nincsenek. Nos, ugy-e, ismerem önt Vidovics Ferenc úr?
Igazán? szólt Ádám ur, kegyetlenül belenézve a mesemondóba; azután csak fejet csóvált s fel hagyta magát tolatni a kontignáczióba; de még ott is zugolódott, hogy ugyan furcsa passzióik vannak ezeknek a nagy férfiaknak. A városligetben letette őket az omnibusz szokott kikötőhelyén; s Ádám bácsi kezde szétnézni e tengerében a pornak, hogy hol lehetne itt kapni egy kis nem száraz földet?
Aztán egyszerre odaugrott a kis fekete ember, belekapaszkodott a vágtató paripa orrába és káromkodott: Te komisz, te disznó... A temető kapujáig hurczolta magával a ló a kis tömzsit, ott már belefáradt s letette.